Nem kell mindig tökéletesnek lenned!

Nagyon sokan esünk abba a hibába, hogy igyekszünk mindig mindent “tökéletesen” csinálni, illetve szeretnénk, ha körülöttünk minden tökéletes lenne, legyen szó munkáról, háztartásról, a külsönkről, a párkapcsolatunkról, vagy bármi másról. Régen én is ilyen voltam, és még most is sokszor nehéz nem ilyennek lenni.

Úgy gondolom, hogy a legtöbb esetben, aki mindig tökéletes akar lenni, annak komoly megfelelési kényszere van. Meg akar felelni a családja és ismerősei elvárásainak, és persze a társadalmi elvárásoknak is. Aki így gondolkodik, nehezen viseli el, ha bármilyen kritikát kap, és bár legtöbb esetben nem mutatja, nagyon sokáig őrlödik azon, hogyan lehetne még jobbnak, még tökéletesebbnek lenni.

Ma már tudom, hogy egyáltalán nem kell tökéletesnek lenni ahhoz, hogy boldogok legyünk, sőt, a tökéletesség hajszolása rengeteg stresszt okoz. Régebben minden ismerősömnek, barátomnak meg akartam felelni, mindig mindenkinek tökéleteset nyújtani. Például tökéletes süteményt készíteni nekik, megtalálni a tökéletes ajándékokat, mindig tökéletesen segíteni nekik. Aztán a vége az lett, hogy jól kihasználtak. Ugyanígy a munkámban is, mindig tökéleteset akartam nyújtani, a lehető legrövidebb idő alatt, a maximumot kihozni mindenből, és ha valami hiba csúszott a számításba, akkor totálisan kiakadtam. És itt is ugyanaz lett a vége mindig… kihasználtak. Meg akartam felelni édesanyám elvárásainak is, hogy a lakásnak mindig rendben kell lennie, mindig mindenhol tisztaságnak. És meg akartam felelni páromnak is, sokszor tettem félre a saját igényeimet, hogy ne legyen kettőnk közt konfliktus, mert én akartam lenni a tökéletes nő számára. Tavaly pedig tökéletes külsőt akartam, ezért az edzések megszállottja lettem, minden mást félretettem, csak az számított, hogy mikor megyek edzésre, és milyen teljesítményt tudok felmutatni, milyen eredményeket érek el.

Már nem hajszolom a tökéletességet, de mivel alapvetően maximalista vagyok, ezért sokszor nehéz. A munkában már ritkán akadok ki, ha valami nem olyan, amilyennek elképzeltem, igyekszem minél előbb megoldást találni, vagy egyszerűen csökkentem a saját magam által támasztott elvárásokat. A baráti és ismeretségi körömben már nem törekszem arra, hogy minél többet és jobbat adjak, hanem igyekszem a kölcsönösségre alapozni minden emberi kapcsolatomat, és pont annyit adni, amennyit kapok. Már nem akadok ki azon, ha nem patyolat tiszta a lakás, mert igen, van olyan, hogy nincs kedvem takarítani. Már nem akarok megfelelni a páromnak, ha valami nem tetszik, elmondom, ha valamit másképpen szeretnék, elmondom. Ami pedig a külsőmet illeti, már nem akarok tökéletesen kinézni, és habár az átlagosnál többet edzek, teljesen más a motivációm, mint tavaly. Egyrészt szeretném megelőzni a problémákat, mint elhízás, mozgásszervi gondok, stb. Másrészt, szeretnék még sokáig jól, és fiatalosan kinézni, amihez elengedhetetlen a testedzés.

Nem kell mindig tökéletesnek lenni, nem kell mindig mindenkinek megfelelni! Mióta így élek, sokkal kevesebb a stressz az életemben, nem használnak ki mások, és a párkapcsolatom is sokkal jobb, kiegyensúlyozottabb lett. Sokkal kevésbé vágyok mások elismerésére is, sokkal reálisabban látom az élet minden területét. És ami a legfontosabb, boldog vagyok.

Írta: P. Ildi