Csak úgy találhatod meg az igazit, ha…

… tudod, mi minden kell ahhoz, hogy működni tudjon egy hosszú távú párkapcsolat. Ismerned kell azokat az alap törvényszerűségeket, melyek elengedhetetlenek ehhez. Ha fogalmad sincs, mire kell figyelni, és mitől lehet boldog, tartalmas, biztos alapokon nyugvó egy párkapcsolat, ha csak sodródsz az eseményekkel és az ösztöneid után mész, könnyedén melléfoghatsz. (Krisztián erről is ír részletesen a könyvében, melyet megrendelhetsz itt: https://tudatosparkapcsolat.hu/tarsasjatek-a-tars-nem-jatek/ )

... ismered magadat, gondolati, érzelmi, testi szinten, kialakult értékrended, énképed van. Ha eljutottál odáig, hogy egyedül is jól érzed magad, és nem vagy magányos akkor sem, ha éppen nincs melletted társ. Az önbizalmad rendben van, ezáltal képes vagy befogadni mások szeretetét, pozitív és negatív visszajelzését egyaránt. Szereted magadat annyira, hogy tudod, nem másoktól kell elvárni a dicséretet, pozitív visszajelzést, hanem egész emberként vagy képes egy másik, szintén egész személyiséghez kapcsolódni. Nem vagy ráutalva senkire, nem mástól várod el, hogy megadja számodra a biztonságot, hiszen tudod, hogy azt is magadban lelheted meg.

… le van zárva az összes múltbéli párkapcsolatod, és nem cipelsz magaddal azokból semmilyen sérelmekkel teli batyut. Ha visszagondolsz, és hálás tudsz lenni a múltadért, minden egyes megtörtént eseményért, akkor ez rendben van. Ha düh és harag tombol benned az előző partnereid bármelyikével kapcsolatban, akkor azon még dolgoznod kell. Amikor minden egyes exedre képes vagy hálával emlékezni, még akkor is, ha ő a sárba taposta a szívedet, akkor állsz készen egy egészséges, új, tiszta lappal induló kapcsolatra.

… ha a szüleidtől egészséges érzelmi távolságban, valóban felnőtt életet élsz. Úgy vizsgálhatod ezt meg, ha belegondolsz például abba, hogy hetente hányszor beszélsz/találkozol velük, és miről beszéltek, mely dolgokba avatod be őket, mi mindenről kéred ki a véleményüket? (Pl munka előtt/után szinte minden nap beugrasz enni valamit?) Milyen mélységig hagyod, hogy beleszóljanak az életedbe? Valójában mi alapján (kinek a véleménye alapján) hozol meg döntéseket? Mennyire tudod felvállalni velük szemben, ha esetleg valamiben nem értesz velük egyet? Mennyire tudsz nekik nemet mondani? Képes lennél úgy élni az életedet, ahogy neked jó, még akkor is, ha az nekik egyáltalán nem tetszene? Elgondolkodtató, nemde?

… a párkapcsolatra már nem úgy tekintesz, mint a nagy szerelemre, amelyről az oviban álmodoztál, hanem hajlandó vagy-e tanulni és fejlődni általa. Hajlandó vagy-e a párod által mutatott tükörbe akkor is belenézni, ha az éppen nem a cukormázas csillámpóni énedet mutatja? Hajlandó vagy-e megmutatni mindkét oldaladat, képes vagy-e felvállalni, és változtatni, ha éppen nem úgy mennek a dolgok kettőtök között, ahogy azt előre elképzelted?

…nem másokat hibáztatsz a magányodért, nem arra hivatkozol, hogy a mai világban már nincsenek igazi férfiak/nők, stb, hanem felelősséget vállalsz az életed alakulásáért. Objektíven tekintesz saját magadra, és rendben vagy önmagaddal annyira, hogy képes vagy befogadni egy igazi társat akkor is, ha most még nem látod, hogy pontosan hol keresd őt.

Tudnod kell, hogy mindenre megvan a válasz és a megoldás, mégpedig benned, csak meg kell tanulnod, hogyan hozd ki magadból azokat. Ebben tudunk neked segíteni a Társasjáték – A társ nem játék című könyvvel, és az online programjainkkal is, melyeket itt érhetsz el: