fbpx

Párkapcsolati dilemmáink 2.

KaranTE + KarantÉN

Párkapcsolati dilemmáink 2.

KaranTE + KarantÉN

Nem tudom ti hogy vagytok vele, de én nagyon reméltem, hogy a szilveszter éjféli pezsgővel kiöblíthetem magamból az elmúlt egy évet. Az elmúlt időszak sok tekintetben embert próbáló volt mindannyiunknak, ha szingli vagy azért, ha párkapcsolatban vagy, akkor meg azért. 

Azt hiszem soha nem volt még olyan, hogy egy kapcsolatban ennyiszer akartam volna szakítani, mint a karantén idején, aztán mégsem tettem. Hogy miért? Mert az elmúlt egy év rengeteget tanított, és ha nyitott szemmel és szívvel jártunk, csak profitálhattunk belőle. 

Az elmúlt hónapokban sokszor éreztem azt, hogy elegem van a páromból, meg tudnám fojtani egy kanál vízben. Idegesít, ahogy eszik, ahogy a levegőt veszi, ahogy a füle áll, ahogy megy, egyáltalán, hogy létezik. 

Az összezártság felnagyítja a másik vélt, vagy valós hibáit, hiszen ilyenkor a világ beszűkül, és párunk kerül a célkeresztbe. De úgy, ahogy mi górcső alá vesszük a másikat, ő is élesebben lát minket, és egy ilyen helyzetben még erősebb a reflexió, a magunk hibái is erősebben visszaköszönnek. 

De vajon ami idegesít a páromban, azt el tudom-e fogadni magamban?

El tudom-e fogadni, amikor dühös vagyok, amikor tehetetlennek érzem magam, amikor házisárkány lesz belőlem? El tudom-e fogadni, hogy a párom 3 hónapja mackónadrágban dolgozik otthon, de én sem kiskosztümben főzöm az ebédet? El tudom-e fogadni, hogy a másik nem tökéletes, de én sem vagyok az?

A karantén alatt bizony sok-sok csontváz előkerült a szekrényből. Először megpróbáljuk őket vissza tuszkolni, vagy a függöny mögé rejteni, aztán mikor már nem fér több, előbb-utóbb megtanulunk a csontokból ékszert készíteni. 

Mert jót is hozott az összezártság. Türelmesebbek, elfogadóbbak lettünk általa. Mind a másikkal, mind önmagunkkal szemben. Megtanultuk tisztelni a másik Én-idejét és határait, mert bizony a nappali-konyha-háló Bermuda háromszögben mindkettőnknek szüksége volt néha egy kis egyszemélyes nyaralásra. 

Megtanultuk, hogy a másik épp olyan tehetetlen ebben a helyzetben, mint mi, és hogy együtt ezt is átvészeljük. Megtanultunk, hogy krízishelyzetben is igazán számíthatunk a másikra. 

Megtanultuk, hogy nem feltétlenül kell elmenni otthonról egy gyertyafényes vacsoráért, és hogy mennyit tud jelenteni egy közös séta, mikor a külvilág be van zárva. 

A karanTe és a karantÉn  egy igazi, álarc nélküli páros, őszintén, pőrén, úgy ahogy vagyunk. Sallangmentes, egyszerű, letisztult, és emberien gyarló. 

Írta: Roxi

No Comments

Sorry, the comment form is closed at this time.

A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A cookie beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban.

Adatvédelmi beállítások

Amikor meglátogatsz egy weboldalt, információkat tárolhat és/vagy kérhet a számítógépedtől, amiket Cookie-k formájában tárolnak a weboldalak. Cookie kezelésről itt tudhatsz meg többet.

These cookies are necessary for the website to function and cannot be switched off in our systems.

Ezek a Cookie-k az oldal működéséhez nélkülözhetetlenek, ezért nem is lehet letiltani őket.
  • wordpress_test_cookie
  • wordpress_logged_in_
  • wordpress_sec

Decline all Services
Accept all Services