Milyen az igazi szerelem?

Sokan, úgy képzelik, hogy az igazi szerelem olyan, mint ahogy a “nagy könyvben” meg van írva. Nem rég még én is közéjük tartoztam. De vajon tényleg így van?

Kislány korom óta olyan szerelemről álmodoztam, amilyet a filmekben látni. Találkozik férfi és nő, egymásra néznek, és azonnal tudják, hogy őket egymásnak teremtették. Elkezdenek ismerkedni, aztán összejönnek. Nincsenek különösebb gondjaik, tökéletesen kommunikálnak egymással, a férfi romantikus körülmények között megkéri a nő kezét, aki sírva mond igent. Aztán jön az esküvő, gyerekek, stb. És továbbra is minden tökéletes, lángoló szerelemmel szeretik egymást, ami soha nem múlik el, figyelmesek egymással, a szexuális életük kiegyensúlyozott. A valóság azonban teljesen más, óriási különbség van a szerelem illúziója, és az igazi szerelem között.

Az igazi szerelem egyáltalán nem a tökéletességről szól. Az igazi szerelemben vannak nehézségek, hiszen ettől lesz igazi. Lehetséges, hogy már a kapcsolat elején vannak problémák, az is lehet, hogy csak később jönnek a nehézségek. A lényeg, hogy ha ezt közösen megoldják, ha képesek együtt fejlődni, az megerősíti kapcsolatukat, mélyülnek az érzések, erősödik az összetartozás.

Az is előfordul, hogy több év együttélés után egyik vagy mindkét fél úgy érzi, hogy valami nem oké, és elkezd kifelé nézegetni. Szerintem ez a szerelem igazi próbája, hogy a felek, mit tesznek ilyenkor. Megpróbálják megoldani a helyzetet, önmagukba nézve megkeresni mi az, amin lehetne változtatni, hogyan tudnának fejlődni annak érdekében, hogy együtt maradjanak. Vagy megsértődnek, dühösek lesznek, a másikat okolják, és ezzel esélyt sem adnak maguknak, hogy rendbe hozzák kapcsolatukat.

Úgy gondolom attól lesz igazi a szerelem, hogy a legnehezebb szituációkban is együtt, közösen keresünk megoldást. Attól, hogy mindkét fél felismeri saját gyengeségeit, és megpróbál rajta változtatni. Attól, hogy megpróbálunk együtt fejlődni, egymásért.