Kedves Nőtársaim! Tegyünk rendet a fejekben…

A nemrégiben közétett, férfiaknak szóló cikkünk témájának fonalán mennék tovább, mert úgy érzem, női oldalon sem árt, ha rendet teszünk a fejekben egy kicsit.

A férfiaknak szóló cikkben arról írt Krisztián, hogy mennyire fontos egy érett kapcsolatban az, hogy beszéljünk az érzéseinkről, és fejezzük ki azokat egymás felé. Idézném:

„Az érzéseket nem kell felvállalni, mert kényelmetlen, dönthetsz így is. Nem gond, de ha így tesztek továbbra is, akkor a nők mellettetek elhervadnak! Jegyezzétek meg egyszer, s mindenkorra: amilyen fajsúlyos nektek a szex egy kapcsolatban, annyira fontos a nőknek az érzelmek kifejezése. Akár szavakkal, akár tettekkel. Egyik nélkül sem működhet tartósan egy párkapcsolat.”

Mielőtt rátérnék a szexre, először itt leszögezem: nőként nem árt, ha felismerjük és elfogadjuk, hogy a férfiak egészen másképp működnek, mint mi, NŐK! Ha ezt elfogadjuk, akkor a saját életünket könnyítjük meg ezzel! (Javaslom elolvasni John Gray: A férfiak a Marsról, a nők a Vénuszról jöttek című könyvét, nagyban segíti a másik nem működésének megértését.)

Azt látom a közvetlen környezetemben, és számos kliensnél is, hogy van egy fura törekvés a nőkben arra vonatkozóan, hogy a férfiakat mindenáron megváltoztassák. Az elején persze, amikor megismerkedünk, még minden olyan szép, vakon szeretjük őket, annyira, hogy szinte még az izzadságuk sem büdös! Aztán néhány év együttélés után feltűnik, hogy valójában a mi pasink sincsen aranyból. Fény derül a gyenge pontokra, a nehezebben elviselhető, bosszantó tulajdonságokra is. És akkor nekiállunk azon melózni, hogy ezeket frankón kineveljük belőlük. Elárulok egy titkot: egyrészt lehetetlen kinevelni, mert évmilliók evolúciós folyamatának eredményéről beszélünk, másrészt pedig, ha sikerülne is, egyik nap azt vennénk észre, hogy a pasinknak a lába között puncija nőtt! Azért az furi lenne, nem? 🙂 Elég hamar úgy éreznénk, hogy hiányzik valami. Kedves Nőtársaim, itt állapodjunk meg magunk között: hagyjuk meg őket inkább úgy „tökösen”, ahogy vannak, és fogadjuk el, hogy nem kell minden elvárásunknak megfelelniük. Olyan a világon nincsen! Inkább törekedjünk arra, hogy az elvárásaink és az elégedetlenségünk helyett az irántuk érzett nagyrabecsülésünknek adjunk hangot. Minden nap keressünk bennük olyan dolgokat, amelyeket nagyon, de nagyon lehet szeretni! Higgyétek el, ha csak ezen változtattok, lépcsőfokokkal feljebb emelitek a kapcsolatotok minőségét. Tudjátok, divatos manapság hangoztatni, hogy amire figyelünk, az megnő. Tegyük fel magunknak azt a kérdést, hogy mit szeretnénk? Továbbra is a hibáira figyelni, bolhából elefántot csinálni? Továbbra is folyton elégedetlenkedni? Továbbra is folyton a fejéhez vágni, hogy mi mindenben nem jó nekünk? Gondolj bele, milyen érzés neki hazaérni a munka után, ha így várjuk őket? Nem lenne jobb, ha ahelyett, hogy folyton tőlük várunk változást, kezünkbe vennénk az életünket, és mi kezdenénk el jobbra fordítani az otthoni hangulatot? Nem lenne jobb olyan légkört teremteni a férfinak, ahová jó érzéssel, szívesen tér haza?

Tudom, hogy ti is fáradtak vagytok munka után. Tudom, hogy a hócipőtök tele van a házimunkával, a bevásárlással és a vacsorafőzéssel, a gyerekek körüli teendőkről nem is beszélve. Képben vagyok, én is ebben élek. És tudom, hogy nektek is jól esne a megbecsülés. Azt gondolom, hogy mégis sokkal inkább múlik rajtunk a változás, mint a férjeinken. A feleség, az édesanya reakcióin, hangulatán múlik MINDEN, ami otthon történik! Éppen ezért a változást is könnyebb nekünk elindítani, ahelyett, hogy a másiktól várnánk.

És itt térek vissza az eredeti témára, amiről valójában írni akartam. Ez nem más, mint a szex. Ez az a téma, ami egy hosszú évek óta tartó kapcsolatban a leginkább foglalkoztat mindenkit. Hogyan lehet megőrizni a tüzet, a lelkesedést, az örömöt a hálószobában? És sokan felteszik a kezüket, hogy ennyi év után ez normális, hogy már nem olyan gyakori, nem olyan izgis, stb. Nos, akkor itt, ezen a ponton is kiemelném a nők felelősségét. Ahogy a férfiaknak szóló cikkben Krisztián kiemelte, hogy a nőknek létfontosságúak az érzelmek, ugyanolyan hangsúly van a férfiaknál a szexen. És ezt nekünk, nőknek kutya kötelességünk elfogadni, és eszerint dönteni alkalmanként, amikor olyan csábító este az alvás, vagy a többi teendő, amit a szex elé vagyunk hajlamosak sorolni. Rajtunk áll, a MI felelősségünk (is), hogy a férjünk boldog-e mellettünk, és hogy félrelép-e, vagy sem! Tudom, ez nagyon erősnek hangzik, de állítom, hogy így van. Természetesen a speciális esetek, pl nárcizmus és a poliamoria (többszerelműség) esetei kivételek, de ez most más téma, én az egészséges felnőtt emberek tradicionális, érett kapcsolatáról beszélek. Egy volt kollégám kb 10 évvel ezelőtt azt mondta, hogy szerinte, ha minden nő, minden reggel kielégítené a férjét munkába indulás előtt, nullához konvergálna a megcsalások száma. Akkor én ezen totál megakadtam. Feltört belőlem az ellenérzés, amit lehet, hogy most te is érzel. Aztán jobban belegondoltam. Éreztem, hogy van benne valami igazság, még ha nehéz is nőként beismerni, hogy valójában ez tényleg ennyire egyszerű is lehet. Valójában a férfiak tényleg nem annyira bonyolultak. És nem igaz, hogy azért akarnak többet szexelni, mert mindegyik egy kurafi, és még a guruló krumplit is megdugná mind. Az igazság az, hogy valójában számukra ez olyan lelki szükséglet is, ami nélkül képtelenek élni, és képtelenek szeretve érezni magukat. Ha úgy tetszik, ez az egyik legfontosabb szeretetnyelvük. Olyannyira, mint nekünk az érzelmek kifejezése. És nem csak az érintés, bőrkontaktus miatt, bár az is fontos. A másik, a szimbolikus jelentés, amelyet nemrég ismertem meg, és nagyon érzékletesnek találom. Ugyanis az anyaméh szimbolikus jelentése nem más, mint a HÁZ, az OTTHON. Amikor a férfi „bemegy” az ajtón, és érinti a méhszájat, akkor kapja meg azt az élményt, megnyugvást, egységérzést, amit semmi mással nem lehet pótolni. Akkor úgy érzi: HAZAÉRTEM, TARTOZOM VALAHOVÁ, OTTHON VAGYOK. Ez az, ami miatt a szex ennyire fontos egy egészséges férfinak, kedves Nőtársaim.

No, akkor ennek ismeretében nézzünk magunkba, és gondoljuk át, hányszor utasítjuk el a férjeinket fáradtságra, a gyerekekre, vagy egyéb teendőkre hivatkozva. Ezen tények ismeretében képzeljük el magunkat 5-10-20 év múlva. Ő az a férfi, aki mellett annyi idő múlva is látni szeretném magam? Ő az, akit szeretnék boldoggá tenni, és aki mellett úgy érzem, nőként kiteljesedhetek? Ha IGEN a válasz, akkor nincs mit tenni, mint az összes prioritási listára, az összes teendő, elintézendő dolog ELÉ írjuk be nagybetűvel: SZEX A FÉRJEMMEL! Nincs semmi, ami ennél fontosabb lehet egy hosszútávú párkapcsolatban, és egy egyszerű döntéssel, elhatározással ennél erősebb hatása lehet a párkapcsolatunk minőségére.