fbpx

Karácsony

Karácsony

Sétálunk az utcán, a fenyőfa feldíszítve, elektromos jégcsapok lógnak a villanypóznákról. Minden kivilágítva, pompában áll a város.

Az ünnepi előkészületekben nagy a sürgés-forgás. Mindenki hajszolja az ajándékokat, ez teszi ki munka után a mindennapjainkat. Takarítás, főzés, bevásárlás az ünnepi menühöz.

Tömött sorokban áll a dugó a nagy bevásárló központok közelében, mindenki stresszel, hogy meglegyenek az ajándékok. Sőt, ha még a rokonság is megkér, hogy vegyél magadnak valamit a nevében, akkor az előkészületekben végképp elfáradunk. Így nem jó ráhangolódni az ünnepekre.

Persze vannak olyanok is, akik szívből készülnek, mert gyerekkorból sok jó emléket hoztak. Mégis, ez valahogy most más. Már nem csak kapjuk az ajándékot, hanem adnunk is kell valamit. Jó lenne olyat adni, aminek örülnek. Azonban év közben sosem beszélgetünk őszintén csak felszínesen. Ha a beszélgetés csak a másik ugratását jelenti, akkor nem ismerjük a másikat. És az ajándék is ezt fogja tükrözni.

Karácsonykor hajlamosak vagyunk keveset törődni belső világunkkal. Mélyen elnyomjuk párkapcsolati problémáinkat is, nehogy foglalkozni kelljen velük. Nehogy egyedül kelljen karácsonyozni. Arra koncentrálunk, kinek milyen ajándékot tudunk adni. Pedig a karácsony állítólag a „szeretet” ünnepe, nem pedig az ajándékoké. Mai világunkban az „ajándéközön” egy megváltó, pontosabban egy kiváltó ok, hogy magam mellé láncoljam szeretteimet. Főleg a párkapcsolatok elején, úgy érezzük, ez elengedhetetlen. De a hosszú távú kapcsolatokban, ha csak külsőségekkel tudom elhalmozni a páromat, akkor ez a kapcsolat az idő múlásával unalmas és üres lesz.

Gyakran „jelzi” a karácsonyfa mérete is, mennyire szeretünk mindenkit. Persze fogalmunk sincs, miért kell a hatalmas fa, de jól mutat! Sokan ezzel szeretnék bebizonyítani, megmutatni párjuknak, mennyire szeretik őt. De lehet, hogy az egész rokonságnak szeretné megmutatni milyen jó fej, pedig igazából egész évben csak dünnyög, és szórja a hátuk mögött a megjegyzéseket.
Ezekkel az apró trükkökkel látszólag meg lehet venni a szeretetet. Meg tudjuk vásárolni a karácsonyt. Így tudjuk túlélni a szeretet ünnepét.

Mikor az ünnepen összeül a család, találkozunk szüleinkkel, hozzátartozóinkkal. Ők azok, akiket igazából nem tudunk megválogatni.
Apa szokás szerint felönt a garatra, megint nem tudja, hogy kellene viselkedni karácsonykor. Anya sír, mert összevesztek azon, hogy a férje lerészegedett. Anya szerint „apa nem segít, még a fát sem lehet feldíszíteni vele, egész nap csak ül a tévé előtt”.
Jönnek az évek óta berögzült klisék. Stressz, veszekedés, konfliktus. Ott állunk, értetlenül, hiszen Ők a szüleink, akikre állítólag fel kellene néznünk…
Ilyenkor eszünkbe jut: „Á, semmi gond, ez már régóta így megy.”Aztán mikor először haza visszük párunkat, hirtelen „cikinek” érezhetjük ezeket a játszmákat. Ilyenkor megígérjük párunknak, hogy köztünk nem ez lesz, mi ezt másképp fogjuk csinálni.

Akármennyire is szégyelli magát ilyenkor az ember a párja előtt, Ők mégis csak a SZÜLŐK. Elkezdjük kioktatni őket. Jó tanácsokat adunk a veszekedő szülőknek, hagyják már abba, mert idegesítő amit évek óta csinálnak.
Mindenki megkeményedik, egymásnak feszülnek az érzelmek, az állítólagos „béke” érdekében. A levegőben érezni a feszültséget, ami ránk ül, mint egy láthatatlan köd. Megpróbáljuk megrázni magunkat, de ez olyan, mint az összetört tányér, már hiába ragasztom össze nem lesz a régi. Oda az ünnepi hangulat.
– Miért kell veszekedni karácsonykor is? – tesszük fel jogosan a kérdést.

A mélyen megbúvó, feldolgozatlan érzések is megteremthetik a feszültséget a szeretet ünnepén. Amikor apró, cinikus beszólások, fricskák jelennek meg a kommunikációban. Ez is jelzi a szülő és gyermek közötti le nem zárt érzelmi kapcsolatot/konfliktust.
Ezeken a játszmákon látszik, hogy senki sem feddhetetlen, hiszen ezek a gyermekkorban belénk rögzültek. Ezt láttuk szüleinktől, ez minden sejtünkbe beleivódott. Ezt mutatták nekünk a szüleink, hogy a párkapcsolat így működik.
Lehet ez ellen kézzel-lábbal védekezni, de ha nem foglalkozunk a viselkedési mintákkal, akkor hogy működne tisztán, tudatosan a párkapcsolatunk? És akkor még nem is beszéltünk a párunk által hozott viselkedési mintákról. Vajon milyen berögzült mintákat, hozott ő a szüleitől?

Amikor megnyugodtak a kedélyek, a szülőkben a szégyen érzése megmarad. Szeretnék jóvátenni az előbbi helyzetet. Máris jön a kompenzáció: „Gyertek gyerekek, egyetek, igyatok valamit!”
Fontos tudni, hogy az előző generációnak az volt a fontos, legyen fedél a fejük fölött, legyen mit enni, és legyen meleg. Mindezek akkor nem voltak természetesek. Annak a generációnak nem számított annyira az érzelmi világ. Hiszen a túlélés lekötötte az energiákat.
Nem voltak ennyire érzékenyek érzelmileg, (persze vannak kivételek). Ezzel az érzékeny érzelmi világgal nekünk van dolgunk, a mi generációknak. Nekünk már van fedél a fejünk felett, van étel és nem fázunk. Így jut energiánk az érzelmeinkkel is törődni.
Szóval ne a szülőkre hárítsuk a felelősséget, hanem magunkban találjuk meg azokat a hibákat, amiket a szülők tükörként megmutatnak számunkra. Így lesz kiegyensúlyozott az ember, így lesz gyermekből egészséges lelkű felnőtt, és így lesz képes kialakítani egy tudatos párkapcsolatot. Hiszen egy jól működő párkapcsolat két EGÉSZ emberből áll, nem felekből…

Miért ne lehetne egész évben ünnep? Miért van az, hogy egy évben csak egy-két nap van, ami az adásról, szeretetről szól? Miért kell erre várni 364 napot?

Ha gondolatainkért, érzelmeinkért és cselekedeteinkért, azaz Önmagunkért képesek vagyunk felelősséget vállalni, akkor beköszön az életünkbe a feltétel nélküli szeretet. Így szüleinket, párunkat is feltétel nélkül fogjuk elfogadni. Minden nap tudjuk szeretni őket, néha elég egy jó szó, egy kedves gesztus, gyakran ez a legnagyobb ajándék. Ha ezen felül még meg tudjuk lepni a másikat egy olyan ajándékkal, amire nem számít, és aminek őszintén örülne, akkor még egy „könnycseppes” élményt is sikerülhet csempészni a fa alá.

Egy Tudatos Párkapcsolatban az utóbbi kérdések fel sem merülnek. Aki nem fél egyedül lenni önmagában, az ismeri, szereti önmagát. A fenti példák nem is merülhetnek fel a kapcsolatában. Aki megtapasztalta és helyesen feldolgozta, neki nem lesz dolga már vele.

Párkapcsolatban élek:

– Szívesen megtennék mindent, hogy kapcsolatom újra a régi lehessen!

Olvass részletesen arról, hogyan érheted el ezt a Koller Remissio Tudatos Párkapcsolati programmal!


Szingliként élek:

– Szívesen változtatnék annak érdekében, hogy méltó társat találjak!

Olvass részletesen arról, hogyan érheted el ezt a Koller Remissio Tudatos Párkapcsolati programmal!


No Comments

Sorry, the comment form is closed at this time.

A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A cookie beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban.

Adatvédelmi beállítások

Amikor meglátogatsz egy weboldalt, információkat tárolhat és/vagy kérhet a számítógépedtől, amiket Cookie-k formájában tárolnak a weboldalak. Cookie kezelésről itt tudhatsz meg többet.

These cookies are necessary for the website to function and cannot be switched off in our systems.

Ezek a Cookie-k az oldal működéséhez nélkülözhetetlenek, ezért nem is lehet letiltani őket.
  • wordpress_test_cookie
  • wordpress_logged_in_
  • wordpress_sec

Decline all Services
Accept all Services