Generációs következmények a párkapcsolatban

Generációs következmények a párkapcsolatban

A székesfehérvári, „Hogy évek múltán is értsük egymást” című előadásunkon egyik kedves résztvevőnk feltett egy nagyon érdekes, és fontos kérdést. Az merült fel benne, hogy vajon miért van az, hogy mostanában már annyi ilyen előadás van, ami a párkapcsolatokról, önfejlesztésről, tudatosságról szól, és szinte mind teltházas, ahogy a miénk is az volt, mégis manapság a legtöbb házasság válással végződik. Hogyan lehet ez, vajon mi lehet emögött?

Nagyon fontosnak tartjuk, hogy ezt megértsük, ezért nézzünk egy kicsit a dolgok mögé.

Az, hogy nekem felnőttként milyen párkapcsolatom lesz, milyen párt találok magamnak, és milyen minőségben fogunk együtt élni, az nagyrészt gyermekkorban dől el. Mégpedig az lesz a meghatározó, amit a szüleinktől láttunk. Amikor gyermekek vagyunk, a szüleinket úgy figyeljük, mintha folyamatosan forogna egy felvevő, és rögzítené a látottakat a „tudatalatti” nevű háttértárba. Nagyjából 3 és 7 éves korunk körül vésődik be ez a minta. Itt számít az, hogy ők hogyan viselkednek egymással, mennyire fejezik ki egymás iránt az érzelmeiket, mennyit vitatkoznak, mennyire szoros, meghitt a kapcsolatuk, vagy mennyire nem az, bántják-e egymást, vagy nem, beszélgetnek-e egymással, vagy nem, megérintik-e egymást vagy nem… tehát minden rezdülésük, reakciójuk, megnyilvánulásuk, a szóbeli és a fizikai kifejezésmódjuk lesz nekünk az etalon, amikor felnövünk. Természetesen ez többféle módon nyilvánulhat meg, hiszen ha gyerekként nekem biztonságos, komfortos volt az ő viselkedésük, akkor valószínűleg követni, másolni fogom azt, viszont ha zavart, kellemetlen volt számomra ebben valami, akkor kényszeresen arra fogok törekedni, hogy NEHOGY úgy viselkedjek majd. Ilyen például, amikor az apa bántalmazza az édesanyát, akkor a kisfiú felnőtt korában nagy eséllyel kerülni fogja a konfliktusokat, és mindent meg fog tenni felnőttként annak érdekében, hogy nehogy vita, veszekedés legyen valamiből.

És akkor most nézzük meg, hogy milyen generációs mintákkal élnek a mi szüleink, nagyszüleink, tehát ebben a mai felnőtt korosztályban milyen berögződések munkálkodhatnak a párkapcsolatok tekintetében.


Nagy- és dédszüleink a háború alatt sokan elvesztették családtagjaikat. A kitelepítések során vagyonok tűntek el. Emiatt abban a korban rengeteg csonka család küzdött a szegénységgel. Tehát nekik az volt a fontos, hogy legyen fedél a fejük fölött, ne éhezzenek és ne fázzanak. Az akkori házasságokat nem a boldogság érzése irányította, hanem a harc, mely a mindennapi túlélésért folyt.

A boldogság, az önmegvalósítás, az önkifejezés és az érzelmek megélése teljesen elnyomásra került.
Nem volt idő boldognak lenni, mert túl kellett élni a mindennapokat.


Beszélgettem a minap egy nagymamával, aki most 92 éves, ő így emlékszik vissza a fiatalságára:

 

„A férjem elment dolgozni, én itthon voltam a gyerekekkel, főztem, kapáltam a kertet és varrást vállaltam. Mindezek mellett elkezdtünk építkezni. Ha a férjem hazajött a munkából, akkor dolgoztunk a házon. A gyerekek nőttek, nem foglalkoztunk velük, és így utólag nagyon lelkiismeret furdalásom van ez miatt. Nagyon szeretettem táncolni és mindig szeretettem volna elmenni bálba, de a férjem nem vitt el. Aztán egyszer mégis sikerült valahogy elmennünk, de annak sem lett jó vége…” – mesélte tovább a nagymama a történetet.
Addig-addig mondta a férjének, hogy az megszánta hát, és elvitte a bálba. Ott viszont ahelyett, hogy táncba vitte volna, inkább leültette őt egy asztalhoz, és elment egy másik nőhöz. Mindenki tudta, hogy megcsalja őt, de ebben az időben erről nem beszélhettek, akkoriban semmit, soha nem mondtak ki, minden ilyesmi tabu volt.

A nőnek nem volt szava ebben az időben. A nő csak nyelt és nyelt… A férfiak bármit megtehettek, a hűtlenségnek sem volt következménye, hiszen elválni nem lehetett. A válás nem volt alternatíva, hiszen egyedül nem tudták volna fenntartani magukat, így kénytelenek voltak együtt maradni, beletörődni abba, ami van. Erős megfeleléskényszer és az érzelmek elfojtása jellemezték az akkori párkapcsolatokat. Így nőttek fel a szüleink, az 1900-as évek közepén született generáció számára ez a felállás volt a természetes.
Mivel ezt látták, ez volt számukra a példa, ők is belesodródtak ezekbe a játszmákba.
Házasság, munka, gyerek, fedél a fejük felett, enni, inni, túlélni mindent érzelmek és kommunikáció nélkül. Az anyagiak megteremtése volt az első számú céljuk.
Ez a generáció annyiban volt más, hogy már a nők is elkezdtek dolgozni, tehát nem voltak már annyira a férfira utalva, mint az ő szüleik. Ezért gyakran a férfi-női szerepek is megbomlottak, a férj elvesztette kizárólagos családfenntartó szerepét, ami miatt komplexusok, frusztráltság alakult ki benne. A problémák megoldása helyett gyakran inkább elment italozni, barátokkal találkozni. Az volt akkor a természetes, hogy ez egy férfias dolog, így a nő erre sem szólhatott semmit. Amikor aztán ittasan hazaérkezett, a sok elfojtás a felszínre tört. Agresszívvé, kötekedővé vált, megfélemlítve a nőt. Mivel a szüleiktől azt látták, hogy a problémákat nem megbeszélni kell és megoldani, hanem elnyomni, eltitkolni, ezért ők is így tettek. Igyekeztek a látszatott fenntartani, hogy minden a legnagyobb rendben.

Ez volt a természetes a szüleinknek, hiszen ebben nőttek fel, ezt látták. Így működött a legtöbb párkapcsolat akkoriban és sok kapcsolat működik most is így, ennél a generációnál. Sőt, ezért olyan gyakori a korai elhalálozás, a szív- és érrendszeri betegségek és a rák is ebben a korosztályban, mert a lélek annyira telítődött már negatív érzelmekkel, hogy mindez testi szinten kell, hogy utat törjön magának.

Aki egy kicsit bátrabb volt, és a szülei is megértőbbek voltak, azok elváltak. Ők felvállalták azt, hogy nem akarnak ilyen megalázó helyzetben élni. Mindezt azért tehették meg, mert már a nők is dolgoztak, így anyagilag függetleníteni tudták magukat. Vagy egyedül maradtak, vagy találtak maguknak egy ugyan olyan rossz párt, mint az előző. Nyomokban már felsejlett bennük az önfelvállalás, önszeretet, önmegvalósítás igénye.
De sajnos nem ez volt a jellemző. Sokan benne maradtak a társadalmi elvárások csapdájában, és szülői nyomásra a rossz házasságokban. Nem mertek lépni, hiszen az szégyen lett volna, inkább önsajnálatba, önostorozásba menekültek.

Aztán a ’90-es évek második felében megjelentek az első spirituális irányzatok, mint például az agykontroll, kineziológia, reiki, buddhizmus, tarot kártya, és sok más technika, melyek ekkor kezdtek egyre elterjedtebbé válni. Ha a házasságból nem is mertek kilépni a hölgyek, de gyakran elindultak egy önismereti úton. Az életben ugyan még nem találták meg a boldogságukat, de legalább már magukra is fordítottak figyelmet. A női és a férfi lélek működése közti különbség egyre inkább utat tört magának, ez viszont a párkapcsolatokban nemhogy megoldást jelentett volna, sokkal inkább konfliktushelyzeteket eredményezett.

A férfiak nem tudtak mit kezdeni ezzel a helyzettel. Nem értették, az addig oly’ elfogadó feleségük miért olvas olyan fura könyveket, miért jár folyton előadásokra, és amúgy is, amióta ez van, azóta „az asszony megbolondult”. Általában a munkába menekültek, és otthon gyerekként kezdtek funkcionálni. A nő dolgozott, hazahozta  a pénzt (akárcsak a férfi), vezette a háztartást. A férfi otthon elveszítette a korábbi családfő-funkcióját, melynek tipikus megnyilvánulási formái vannak: sokszor azért kötekedik, mert ezzel próbálja kompenzálni férfiúi kisebbségi érzését: “Te semmit nem csinálsz itthon. Miért nincs kaja? Miért nem húst főztél? Miért van itt rendetlenség?” Ilyen és ehhez hasonló, bántó számonkérésekkel próbálják megfélemlíteni a változásra, kitörésre vágyó feleségeiket.

 

A ’90-es évek végén, 2000-es évek elején születetteknek, amely generációhoz én is tartozom, már létfontosságú az érzelmi igények kielégítése. 2000 óta sok érzékeny lélek születik, akiknél már nem lehet a régi nevelési elvekkel boldogulni. Velük egészen máshogy, tisztelettel, gyengéden, megengedően kell bánni. Ők a fizikai világban nem találják olyan könnyen a helyüket, ezáltal sok sérelem éri őket. Ők a szüleik által képviselt értékrendet, párkapcsolati mintán már nem akarják követni. Ezért lehet nagyon sok csapongó embert látni ebben a korosztályban. A női-férfi szerepek teljesen összeborultak, egy újfajta társadalomban, egész más elvárásoknak kell megfelelni, ahol a határok összemosódtak, és a régi, követendőnek hitt minták használhatatlanok. Megjelennek egészen új családmodellek (pl mozaik családok), divattá válik szingliként élni, egyre inkább elfogadottá válnak az egynemű párok is. Új életformák bontakoznak ki, és ebben az új helyzetben sokan fellázadnak a régi berögződések ellen. Ezzel a társadalom megbomlott, többfelé szakadt.

  • Vannak, akik még a korábbi értékrendhez, bevált módszerekhez, mintákhoz ragaszkodnak, nem is akarnak változtatni. Számukra az anyagi javak megszerzése, birtoklása, a külsőségek, a felszín a fontos. A céljaikat tűzön-vízen át elérik, a lélek sérülékenységét nem ismerik el. Mottójuk: „Régen is megoldották, én is megoldom úgy, ha törik, ha szakad.”

 

  • Vannak, akik keresik önmagukat, a helyüket ebben az új világban, de változni, változtatni még nem mernek. Ők azok, akik bukdácsolnak, kudarcok után kudarcokat élnek meg, és ezt nehezen viselik. Önbizalomhiánnyal küzdenek, függőségek kezdik irányítani az életüket (alkohol, cigaretta, gyógyszer, kapcsolatfüggőség).

 

  • És létezik a társadalomnak az a rétege, aki nyitottá válik a spirituális oldal felé. Rengeteg kudarc után feláll, és megtanul egy technikát, aztán jön a csalódás, jön a másik technika, vagy egy másik oktató, vagy guru. Szépen lépeget lépcsőfokonként. Ő az, aki megtanulja, hogy szeretnie kell magát, fel kell vállalni önmagát, önbizalmat kell építeni, és úgy fogja tudni megvalósítani önmagát. Ők vágynak a változásra, és képesek is rá.

 

 

De akkor miért bukdácsolnak a párkapcsolatok?

Gondolj bele, ha az egyik fél elindul a spirituális úton, a másik fél pedig benne ragad az elavult nézeteibe, és nem is akar kinézni onnan. Ez egy hatalmas űr kettőjük között.

 

Erre az űrre kell megoldást találni. Nem könnyű, és azzal, ha inkább eldobjuk azt, ami nem működik, de nem dolgozunk a berögződéseinken, akkor csak cseberből vederbe esünk. A következő párkapcsolatunk sem lesz különb, mint az előző.

 

Meg kell értenünk, hogy manapság a párkapcsolatok már nem a túlélésről, hanem a tanulási folyamatokról szólnak. Tudnom kell, hogy mikor kell a férfias oldalamat használni, mikor kell a nőies oldalamat érvényesíteni. És ez mindkét nemre igaz. Éreznem kell, hogy mikor kell fizikai síkon működnöm, és mikor kell alkalmazni a mentális síkokat. Maga a párkapcsolat nem csak a boldogságról szól, hanem ez is egy fejlődési út. Mindegy, hogy te most melyik típusba sorolod magad, meg kell értened, a párkapcsolat nem más, mint mindennapos, folyamatos tanulás.

Mindenki tanulja folyamatosan, egy életen át.

És tényleg nem számít, honnan kezded, mert az út a lényeg.

A tanulás, a folyamatos fejlődés a lényege párkapcsolatnak. A tanuláshoz pedig tisztelet és alázat kell. Ezt pedig a mindennapokban a mestered sem tudja megadni, hiszen a pároddal élsz minden nap, és ő mutat neked állandó tükröt ahhoz, hogy tudd, épp hol tartasz.

Azért van ez az állandó elégedetlenség a párkapcsolatokban, mert a nagy önmegvalósítási folyamatban csak a saját, egyéni érdekek kerülnek előtérbe, és ha ezt nem tudják összeegyeztetni a párkapcsolatban a közös célokkal, akkor lesz egy hatalmas egyet nem értés, és egy növekvő űr a két fél között.

Nos, szerintem innen erednek a párkapcsolati problémák a mai társadalomban. Addig-addig eddzük a lelkünket, keressük a boldogságunkat, hogy elfelejtjük: emberek vagyunk, és az egymás iránti tisztelet és megbecsülés nélkül mit sem ér az egész…

Írd meg a problémádat, és mi segítünk!

Ha úgy érzed, egyedül nem boldogulsz, írd meg, milyen problémád van, miben szeretnél segítséget kérni tőlünk, hogy személyre szabott segítséget kaphass!

A lehető leghamarabb, teljesen INGYENESEN válaszolni fogunk neked emailben, de előfordulhat, hogy ez néhány napot igénybe vesz. 

No Comments

Sorry, the comment form is closed at this time.

A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A cookie beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban.

Adatvédelmi beállítások

Amikor meglátogatsz egy weboldalt, információkat tárolhat és/vagy kérhet a számítógépedtől, amiket Cookie-k formájában tárolnak a weboldalak. Cookie kezelésről itt tudhatsz meg többet.

These cookies are necessary for the website to function and cannot be switched off in our systems.

Ezek a Cookie-k az oldal működéséhez nélkülözhetetlenek, ezért nem is lehet letiltani őket.
  • wordpress_test_cookie
  • wordpress_logged_in_
  • wordpress_sec

Decline all Services
Accept all Services