Generációs következmények a párkapcsolatban

Generációs következmények a párkapcsolatban


Nagy- és dédszüleink a háború alatt sokan elvesztették családtagjaikat. A kitelepítések során vagyonok tűntek el. Emiatt abban a korban rengeteg csonka család küzdött a szegénységgel. Tehát nekik az volt a fontos, hogy legyen fedél a fejük fölött, ne éhezzenek és legyen meleg. Az akkori házasságokat nem a boldogság érzése irányította, hanem a harc, mely a mindennapi túlélésért folyt.

A boldogság, az önmegvalósítás, az önkifejezés és az érzelmek megélése teljesen elnyomásra került.
Nem volt idő, energia boldognak lenni, mert túlélni kellett.
Beszélgettem egy nagymamával, aki 92 éves:

„A papa elment dolgozni, én itthon voltam a gyerekekkel, főztem, kapáltam a kertet és varrást vállaltam. Mindezek mellett elkezdtünk építkezni. Ha papa hazajött a munkából, akkor dolgoztunk a házon. A gyerekek nőttek nem foglalkoztunk velük, nagyon lelkiismeret furdalásom van ez miatt. Nagyon szeretettem táncolni és mindig szeretettem volna elmenni bálba, de a papa sose vitt el. Aztán egyszer mégis elvitt.” – mesélte tovább a mama a történetet.
Annyit-annyit mondta a papának, hogy megszánta a mamát és elvitte. Leültette az asztalhoz és elment egy másik nőhöz. Mindenki tudta, hogy megcsalja a papa a mamát, de ebben az időben semmit soha nem mondtak ki, hiszen egyedül nem tudták volna fenntartani magukat. Persze mindenki minden tudott.

A Nőnek nem volt szava ebben az időben. A Nő csak nyelt és nyelt… A férfiak mindent megtehetek, mint például hűtlenség, nem volt következménye, hiszen elválni nem lehetett. Tehát megfelelés, elfojtások jellemezték a párkapcsolatokat. Így nőttek fel a szüleink.
Mivel ezt látták a mi szüleink, ez volt a példa, ők is belesodródtak ezekbe a játszmákba.
Házasság, munka, gyerek, fedél a fej felett, enni, inni, túlélni mindent érzelmek és kommunikáció nélkül. Az anyagiak megteremtése volt az első számú céljuk.
Ez a generáció azáltal változott, hogy a nők is elkezdtek dolgozni. Tehát a nők nem voltak már annyira a férfira utalva, mint a nagyszüleinknél. Ezért a férj elment kocsmázni, haverozott, az volt természetes, hogy ez egy férfias dolog, és mikor igazán férfira itta magát megfélemlítve a nőt, mert ezt látta szüleitől, hogy a nővel szemben bármit megengedhet magának. Érzelmek elnyomva…

Ez volt a természetes szüleinknek, hiszen ebben nőttek fel, ezt látták. Így működött a legtöbb párkapcsolat akkoriban és sok kapcsolat működik most is így, ennél a generációnál. Sőt, ezért olyan gyakori a korai elhalálozás, (rák) betegségek is, mert a lélek felhalmozódott negatív töltéssel és ez egy betegségben manifesztálódik (érvényesül).
Aki egy kicsit bátrabb volt, és a szülei is megértőbbek voltak, azaz a társadalmi elvárásoknak nem akartak annyira megfelelni, gyakran elváltak. Fel merték vállalni azt, hogy nem akarnak ilyen megalázóan élni. Mindezt azért tehették meg, mert már a nők is dolgoztak, így anyagilag függetleníteni tudták magukat. Vagy egyedül maradtak, vagy bevonzottak maguknak egy ugyan olyan rossz párt. Nyomokban elkezdődött a “felvállalom magam” érzés, önszeretet, önmegvalósítás.
De sajnos nem ez volt a jellemző. Sokan bennmaradtak a társadalmi elvárások, és szülői nyomásra a rossz házasságokban, nem mertek lépni, inkább önsajnálatba, önostorozásba menekültek.

Aztán a ’90-es évek közepe fele megjelentek a spirituális irányzatok első technikái, mint például az agykontroll, kineziológia, reiki, buddhizmus, tarot kártya, és sok más technika, melyek ekkor nőtték ki magukat. Bár a házasságból nem is mertek kilépni általában a hölgyek, de belemenekültek, vagy elindultak sokan a spirituális úton. Az életben ugyan nem találták meg a boldogságukat, de már magukba, magukra fordították a figyelmet. A nők ugyebár befele fordulók, gyakran spiritualitás beállítottságúak, a kreativitás, a képzelet, a jobb agyfélteke dominanciája a befele fordulást erősíti. Azonban ettől még nem lett jobb a párkapcsolatuk.

A férfiak nem tudtak mit kezdeni ezzel a helyzettel. Általában munkába menekültek, és otthon gyerekként kezdtek funkcionálni. A nő dolgozott, hazahozta  a pénzt (akárcsak a férfi), elrendezte az otthont. A férfi, mint férfi otthon elveszített funkcióját. Ennek tipikus veszekedései formái vannak/ voltak. A férfi sokszor azért kötekedik, mert ezzel próbálja kompenzálni férfi kisebbségi érzését: “Te semmit nem csinálsz itthon. Miért nincs kaja? Miért nincs hús? Miért van itt rendetlenség?” Hasonló mondatokat alkalmaznak a mai napig, hogy megfélemlítve tartsák párjukat.

A mi generációnknak, a kulcsos gyerekeknek már fontosak lettek az érzelmek. Főleg 2000 ezer körül sok lett az érzékeny lélek. Az úgymond fizikai világban nem találták, találják a helyüket, ezáltal sok sérelem érte, éri őket. Ezért lehet nagyon sok csapongó embert látni ebben a korosztályban. A Női-Férfi szerepek teljesen összeborulnak, megjelenik az identitás zavar, megjelennek új életformák, mint például a szinglik. Új formák bontakoznak ki, lázadás jelenik meg a régi berögzült viselkedési minták ellen. Ezzel a társadalom megbomlott, több felé szakadt.

Vannak azok az emberek, akik a fizikai valóságban, a régi úgymond “fizikai” földi generáció viselkedési formáit öltötték magukra. Nagyon erős céljaik vannak, ha kell, erővel is elérik és megoldják a problémáikat, mindegy kivel kerülnek szemben, mindegy milyen karmát von ez maga után, nem számít csak az ember jóléte, a boldogság hajszolása a külsőségek fontosak számukra. Erre akár párkapcsolatunk is rámehet, nem számít. Mindent ennek rendelnek alá.

Van a másik egyén, aki bukdácsol, kudarcok után csak kudarcokat él meg. Önbizalomhiány, függőségek kezdik irányítani az életét, mint például alkohol, cigaretta, vagy a gyógyszer és mindez keveredik kapcsolatfüggőségekkel, amit vagy felismer vagy nem.

Van a társadalomnak az a rétege, aki elfordult. elfordul a spirituális oldal felé. Rengeteg kudarc után megtanul egy technikát, aztán jön a csalódás, jön a másik technika, vagy egy másik oktató. Szépen lépeget lépcsőfokonként. Tényleg megtanulja az ember, hogy szeretni kell magunkat, önmegvalósítás kell, felvállalni önmagunkat, önbizalmat kell építeni.

De akkor miért bukdácsolnak a párkapcsolatok?

Gondolj bele, ha az egyik fél elindul a spirituális úton, a másik fél benne ragad a “fizikai” földi generáció boldogság hajszolásába. Ez egy hatalmas űr kettőjük között.
Így van akkor is ha, benne ragad a másik fél az állandó önsajnálatban, és a másik fél a boldog “fizikai” földi generáció szintet éli, itt sem fog találkozni a Férfi-Női szerep.

Az állandó önsajnáló és a spirituálisan önbizalommal, önbecsüléssel rendelkező, önmagát felvállaló egyének között is hatalmas űr keletkezik. Erre az űrre kell megoldást találni. Nem könnyű, de ha nem próbálod megoldani, ugyanilyen problémás párkapcsolatot fogsz bevonzani.
Meg kell értenünk, hogy manapság a párkapcsolatok már a tanulási folyamatokról szólnak. Mikor kell a férfi oldalamat használni, mikor kell a női oldalamat érvényesíteni. Mikor kell fizikai síkon lennem és mikor kell alkalmazni a mentális síkokat. Maga a párkapcsolat nem csak a boldogságról szól, hanem ez is egy lépcsőfok a fejlődés útján. Mindegy, hogy “fizikai” földi generációtól indulsz el, mindegy, hogy az önsajnáló kategóriába sorolod magad, és mindegy, hogy milyen spirituális tudásod van, meg kell értenünk, a párkapcsolat nem más, mint mindennapi folyamatos tanulás.

Mindenki tanulja folyamatosan egy életen át. Lehet, hogy egy spirituális embernek azért van még helye a “fizikai” földi generáció mellett, mert Ő még nem tudja megélni a földi jókat, a földi élvezeteket. Tehát a kapcsolatuk abszolút a kiegyenlítés tanulási folyamatáról kell, hogy szóljon.

Ahogy fent is említettem, tényleg nem számít honnan kezded, mert az út a lényeg.

A tanulás, a folyamatos fejlődés a lényege párkapcsolatnak. A tanuláshoz pedig tisztelet és alázat kell. Ezt pedig a mindennapokban a mestered sem tudja megadni, hiszen a pároddal élsz minden nap és Ő mutat neked állandó tükröt.
A nagyszüleink generációja lehet boldogtalanságba éli, élte le az életüket, lehet volt bennük csalódottság, megcsalás a párkapcsolatukba, lehet nagy űr volt köztük, de amit ők tudtak, az a tisztelet egymás iránt.
Ha mi elfelejtjük tisztelni egymást a párkapcsolatunkban, nem fog minket a gyermekünk se tisztelni. Ha gyermekem engem nem tisztel, a tanárát sem fogja. Ha az iskolában nem tisztelik egymást a gyerekek, akkor az egész társadalomból hiányozni fog a tisztelet…

És mi kell a tisztelethez?

ALÁZAT!

Ezt tudták a nagyszüleink, ami most a nagy önmegvalósító életünkből kimarad. Nem azt mondom, hogy nincs szükségünk az önmegvalósításra, az önszeretetre, és arra, hogy felvállaljuk magunkat, hanem azt, hogy a párkapcsolaton belül akkor tudom a másikat tisztelni, ha van bennünk alázat.

Azért lesztek állandóan elégedetlenek a párkapcsolatotokkal, mert az önös értékeiteket nézitek, és ha ezt nem tudjátok összeegyeztetni párkapcsolatban, akkor túlságosan a kettőtök közötti űrön van a figyelmetek.
Ha a párkapcsolatodban úgy látod, hogy nagy az űr kettőtök között, és úgy érzed rendben van az önértékelésed, akkor mesterként kell figyelned mit tehetsz a párodért. Olyan kapaszkodókat adj neki, hogy értse, és tudja, hogy miért fontosak a változások a közös életetekbe.

Kell ennél nagyobb tanítás?

A szakember elmondja, hogy dobd ki, nem hozzád illik. Kidobjuk a szakember hatására megoldatlanul, vagy meggondolatlanul a párkapcsolatunkat, nem tanulva hibáinkból.

Hát itt kezdődnek a párkapcsolati problémák a mai társadalomban. Addig-addig eddzük a lelkünket, egónkat, keressük a boldogságunkat, hogy elfelejtjük: emberek vagyunk. Nem csak a nagy önépítés a lényeg, hanem bizony az alázat és a tisztelet.

Mindenkinek tanulást, változást, fejlődést kívánok.
Mentés

Egy Tudatos Párkapcsolatban az utóbbi kérdések fel sem merülnek. Aki nem fél egyedül lenni önmagában, az ismeri, szereti önmagát. A fenti példák nem is merülhetnek fel a kapcsolatában. Aki megtapasztalta és helyesen feldolgozta, neki nem lesz dolga már vele.

Párkapcsolatban élek:

– Szívesen megtennék mindent, hogy kapcsolatom újra a régi lehessen!

Olvass részletesen arról, hogyan érheted el ezt a Koller Remissio Tudatos Párkapcsolati programmal!


Szingliként élek:

– Szívesen változtatnék annak érdekében, hogy méltó társat találjak!

Olvass részletesen arról, hogyan érheted el ezt a Koller Remissio Tudatos Párkapcsolati programmal!


No Comments

Sorry, the comment form is closed at this time.

A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A cookie beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban.

Adatvédelmi beállítások

Amikor meglátogatsz egy weboldalt, információkat tárolhat és/vagy kérhet a számítógépedtől, amiket Cookie-k formájában tárolnak a weboldalak. Cookie kezelésről itt tudhatsz meg többet.

These cookies are necessary for the website to function and cannot be switched off in our systems.

Ezek a Cookie-k az oldal működéséhez nélkülözhetetlenek, ezért nem is lehet letiltani őket.
  • wordpress_test_cookie
  • wordpress_logged_in_
  • wordpress_sec

Decline all Services
Accept all Services