Bántalmazás a párkapcsolatban

Bántalmazás a párkapcsolatban

Nem is gondolnánk, hogy mennyi párkapcsolatban van jelen a bántalmazás. Pedig a bántalmazás nem csak fizikai lehet, hanem verbális is. Ez pedig épp úgy tud fájni, mintha megütnének. Talán még nagyobb károkat is okoz az emberben, mint a fizikai erőszak. Mert az ember, akivel megosztod a legmélyebb érzéseidet, visszaél vele és fegyverként ellened használja azokat. Lerombolja az önbizalmadat, az érzéseidet, befelé fordulsz, elzárkózol, mert nem akarsz erről beszélni senkivel, hiszen úgysem értenék, és milyen megalázó volna beismerned, hogy egy bántalmazó kapcsolatban élsz. De tudnod kell, hogy segítségre van szükség! Ha bántalmaznak, légy bátor, és kérj segítséget. Beszélj róla egy szakemberrel nyíltan, őszintén, még ha fáj is.

Amikor dühösek vagyunk, sok mindent egymás fejéhez vágunk, akaratlanul is megbántjuk a másikat. Nagyon sok tanulás és munka kell ahhoz, hogy ez ne így legyen egy párkapcsolatban. De mégis honnan lehet tudni, hogy ez csak a pillanatnyi düh, vagy egy bántalmazó kapcsolat?

Ha a párod becsmérel, lehord mások előtt is akár, már soha nem tud kedvesen szólni hozzád és mindenért hibáztat, a rosszat keresi minden mozdulatodban, már csak azért bök oda egy-egy félmondatot, hogy megbántson, akkor bizony itt az ideje felismerned, hogy ez egy bántalmazó kapcsolat.

Ahogy minden hasonló problémát, ezt is először magadnak kell felismerned, hogy mi is történik veled, utána pedig megtalálni a módot arra, hogy kilépj ebből a kapcsolatból, vagy változtassatok rajta. A másik út az, hogy segítséget kértek és közösen megoldjátok a problémákat, de erről később.

Szerintem bárkiből lehet bántalmazó és szenvedő fél is, hiszen olyan sok dolog alakítja a személyiségünket és a kapcsolatunkat is másokkal. Nem kell ehhez eredendően agresszívnak lennie a bántalmazónak, lehet, hogy korábban soha nem volt ilyen, csak ebben a kapcsolatban alakult így a viselkedése. Egy nyugodt embert is ki lehet hozni a sodrából, és egy szelíd kutya is megharap, ha ingerlik. De nagyon fontos, hogy ez soha nem lehet mentség a bántalmazásra!

Az önfegyelem a kulcs, a helyes kommunikáció, és az empátia. Tudom, hogy sokszor dühös vagy, tudom, hogy már ezredszer mondod el ugyanazt, de légy türelmes magaddal és a pároddal. Ez egyikőtöknek sem jó, és az erőszak sosem lehet megoldás, csak mélyíti a szakadékot két ember között, a lelki sebekről már nem is beszélve. Pedig valamiért együtt vagytok, tehát úgy döntöttetek, hogy hidat építetek egymás lelkéhez, erre kellene koncentrálnotok.

A legtöbb esetben a bántalmazó fél visszaél az erejével, akár fizikailag, akár mentálisan is. Éppen arra épít, amiben a másik gyenge. Azzal bánt, amivel a leginkább tud. Ha sírni lát egy vita alkalmával, a fejedhez vágja, hogy ne bőgj már, ahelyett, hogy átölelne és megbeszélnétek mit éreztek. Sőt, gyakran ő okozza a könnyeket. Legtöbbször a bántalmazott fél pedig csendben tűri azt, ami történik vele, mert úgy érzi, ezt érdemli, neki ez jutott.

Amikor először megütött, nagyon meglepődtem. Nem gondoltam, hogy idáig fajulhat a dolog. Addig fel sem merült benne, hogy megtenné, ahogy azt sem láttam, hogy verbálisan bántalmazott évek óta. De addigra már én is provokáltam, bunkó voltam vele, és szinte kértem a pofont… Meguntam, hogy mindig minden az én hibám, hogy semmit nem tudok úgy tenni, ahogy neki jó, és megpróbáltam kiállni magamért. Nem tűrni tovább, hogy szidalmaz és minden mozdulatomban és gondolatomban csak a hibát keresi. Ha ő így beszélhet velem, én is megtehetem – gondoltam. Nem féltem, mert mélyen magamban sosem hittem, hogy valaha meg fog ütni. A melepetség persze átcsapott dühbe, azt pedig gyorsan felváltotta a csalódottság és a szomorúság.

Amikor elcsattant az első pofon, nem csak én lepődtem meg, hanem ő is. Ahogy felfogta, hogy mi történt, mit tett, megbánta. Láttam a szemében a sokkot. Magához akart ölelni, bocsánatot kért, szeretni akart. Nem tudtam mit tegyek, mit kellene tennem, hiszen most ütött meg, és én mégis mindennél jobban vágytam az ölelésére. A karjaiban zokogtam és ő csitítgatott, miközben folytak a könnyei. Akkor megígérte, hogy soha többé nem fog megütni, és én hittem neki, mert hinni akartam. Csak engedtem, hogy magához öleljen és szeressen.

Elhittem, hogy megoldjuk, mert szeretjük egymást és bízhatok benne, nem fog ez többé előfordulni. De nem lett igazam… Nem volt rendszeres, hogy kezet emelt volna rám, viszont amikor kijött a sodrából, akkor nem tudta betartani az ígéretét.

A szóbeli bántalmazás viszont továbbra rendszeres maradt, sokat veszekedtünk, egymás fejéhez vágtunk mindent, amivel csak sebet tudtunk ejteni a másik lelkén. Sokszor látszott a szemében, hogy nagyon nehezen fogja vissza magát, és bizony erősítettem is ezt az érzést a provokációval, amikor lökdöstem. Akkor még nem tudtam, de most már tudom, hogy azt akartam, hogy megüssön, hogy aztán utána magához öleljen és szeressen ismét. Csak így tudtam elérni, hogy végre érezzem, amit érez. Ezzel tudtam a leginkább bántani, hisz a saját bűntudata bármilyen kiejtett szónál erősebb lesz. Bántott, és én bántani akartam. Érezni akartam, hogy szenved, és közben azt is, hogy szeret…

Az egyik ilyen veszekedés alkalmával csak ültem a földön összegörnyedve, a karjaimmal a fejemet védtem, ő pedig ököllel ütötte a hátamat, a vállamat és a fejemet. Épp ott, ahol ért… Nem ütöttem vissza, csak tűrtem és vártam, hogy abbahagyja.

A zokogást magamba fojtva, a földön kuporogtam, ő elém térdelt, és a vállamnál megragadott. Így üvöltött az arcomba, hogy nem érek semmit, hogy nem vagyok jó semmire, és bármennyire is baromság, egyetértettem vele. Igaza volt… Megérdemeltem. Persze utána menetrendszerűen jött a sírás, hogy nem akarta, ő nem úgy gondoltam, nem akart megbántani. Szeret. Mindig azt mondta, szeret…és én ezt akartam hallani. Az ilyen esetek után hetekre megváltozott a helyzet, ismét figyeltünk egymásra, kedves volt és gyengéd. Talán épp ezért akartam mindig, hogy így alakuljon, mert tudtam, hogy a völgy után megint a csúcson leszünk.

A bántalmazó kifejezetten élvezi a helyzetet, hogy fölényben van. Minden úgy történik, ahogy ő akarja. Manipulatív és önző. Persze van egy kedves arca is, amivel magához láncolja azt, akit bánthat, aki nem elég erős érzelmileg és fizikailag sem, hogy megvédje magát. Így a bántalmazó megvédheti, elhiteti vele, hogy szüksége van rá, és majd ő óvni fogja. Ahogy azt is, hogy nem ér semmit, és senki másnak nem fog kelleni, senki nem fogja úgy szeretni, mint ő szereti… De vajon tőle ki védhetne meg? A bántalmazók sokszor birtokló típusok, emiatt úgy gondolják, hogy a párjukat más nem bánthatja, csak ők. Ráadásul félnek az egyedülléttől, ahogy attól is, hogy más nem viselné el azt, amit tesznek. Nem azért mondják, hogy nem találsz náluk jobbat, mert így van, hanem azért, hogy lerombolják az önbecsülésedet, és mert ők nem találnak még egy olyan jellemű embert, aki mindezt eltűrné nekik.

A legtöbbjük viszont szenved a saját maga által okozott károktól. Mérhetetlen düh, harag, feszültség szakítja szét a lelkét minden pillanatban, és a legrosszabb módját választja a feszültség levezetésének. Megüt, mert úgy érzi, te okozod benne ezt a feszültséget, hiszen bántottad, és bántott téged, veszekedtetek. Többségük nagyon kicsi önértékeléssel rendelkezik, fél akár saját magától is. Persze kifelé nem ezt mutatják. Nagyon határozottak, magabiztosak, erősek. Nem mentegetni akarom őket, de kérlek ne gondold, hogy a bántalmazónak jó így.

A kapcsolatunk később sem csendesedett, folyamatosak voltak a problémák, a konfliktusok, és én továbbra is kiprovokáltam, hogy megüssön, mert utána érezni akartam, hogy szeret, hogy megbánja, és fáj neki, amit tett.
Még párszor előfordult az éveink során a fizikai bántalmazás, és volt, hogy csak annyit kértem tőle miközben ütött, hogy legalább ne a fejemet. Sokkolta, amikor ezt kimondtam, mert ilyenkor kizökkent, visszatért önmagához. Amikor a nyakamat szorongatva azt mondta, megöl, csak annyit tudtam reagálni, hogy hajrá, szívességet tenne. Nem is érdekelt már a dolog, nem is bántam, hogy ez történik, egyszerűen közömbössé váltam. Nem akartam így élni… Úgy éreztem, megérdemlem. Megérdemlem, hogy megüssön, mert arrogáns vagyok vele, mert direkt flegmán szólok hozzá, megérdemlem, mert nem törődtem vele úgy, ahogy ő akarta. Ez hazugság volt, amivel magamat is becsaptam. SOHA, senki nem érdemli meg, hogy a párja bántalmazza akár szóban, akár fizikailag! És senkinek nincs joga megütni a másikat a vita hevében!

Végül segítséget kértünk, terápiára jártunk hosszú hónapokig, és rendbe hoztuk a kapcsolatunkat, mert felismertük, hogy ennél többet érünk magunknak és egymásnak is. Ez azért lehetséges, mert nem azért bántottuk egymást, mert valamelyikőnk eredendően bántalmazó, hanem azért, mert nem tudtuk kezelni a konfliktusainkat, nem jól kommunikáltuk az érzéseinket, és nem tudtuk kontrollálni a dühünket. A terápia alatt megtanultuk kimondani, hogy mi bánt, úgy megfogalmazni, hogy a másik megértse. Évek teltek el és sokszor még mindig nagyon nehéz jól kezelni a konfliktusokat, de a tanult módszerekkel megoldást találunk mindenre. A kapcsolatunk szintet lépett, és már nem félek kimondani, hogy mi bánt. Persze problémák és viták mindig adódnak, de soha nem fajulhat addig a dolog, hogy megüssön, vagy megüssem. Nem emlegetem fel a múltat, de nem felejtettem el. A sebek a lelkemben begyógyultak, de a heg megmaradt, ahogy neki is. De tovább kell lépnünk, és élni az életünket, dolgozni a kapcsolatunkon és legfőképp magunkon. A társunk tükör, aki megmutatja a gyengeségeinket, a hibáinkat. Ha ezt felismerjük, képesek leszünk változni, és egy teljes, boldogabb életet élni együtt.

Írta: Wiki

Ha szeretnél többet olvasni a problémák megoldási lehetőségeiről, akkor ajánlom a könyvemet, kattints a képre!
initial image
No Comments

Sorry, the comment form is closed at this time.

A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A cookie beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban.

Adatvédelmi beállítások

Amikor meglátogatsz egy weboldalt, információkat tárolhat és/vagy kérhet a számítógépedtől, amiket Cookie-k formájában tárolnak a weboldalak. Cookie kezelésről itt tudhatsz meg többet.

These cookies are necessary for the website to function and cannot be switched off in our systems.

Ezek a Cookie-k az oldal működéséhez nélkülözhetetlenek, ezért nem is lehet letiltani őket.
  • wordpress_test_cookie
  • wordpress_logged_in_
  • wordpress_sec

Decline all Services
Accept all Services