Az utolsó szingli karácsonyod. Talán…

13 dec Az utolsó szingli karácsonyod. Talán…

Az év végére, a nagy hajrában mindenki elfárad egy kicsit.

Jönnek az évzáró vacsorák a kollégákkal, a céges bulik. Ezeken látszólag jól érezzük magunkat. Veszünk egy lélegzetet és visszatekintünk az elmúlt év történéseire, sztorizgatunk, iszogatunk. Eközben valójában az utolsó erőnket is felemésztjük belül.
Ezek után a maradék energiánkból még nyakunkba vesszük a boltokat, és sorra vásároljuk az ajándékokat a rokonságnak. Talán találunk valami személyeset. Talán…

Közben találkozunk a barátainkkal, velük végre jól érezhetjük magunkat, hiszen olyan jó a társaság! A barátok ráérnek velünk összefutni, ők is ugyanabban a krízisben szenvednek, mint mi magunk. Nincs kihez hazamenni. Őket sem várja senki. Ebben a sorsközösségben jobban el lehet viselni, ha pár nélkül vagyunk. Talán…

Persze este egyedül fekszünk le aludni. Nincs kihez odabújni. Nincs ott senki, csak a magány.
Próbáljuk elhessegetni ezt az érzést. Próbáljuk inkább elnyomni magunkban. Keresünk egy filmet, mindegy mit csak ne kelljen gondolkodni. Átfutjuk a facebookot. Hátha írt az egyik ismerősünk valami vicceset. A lényeg az, hogy eltereljük az egyedüllétről a figyelmet. Ezekkel sikerülhet. Talán…

Egyre közeledik a karácsony. Ha belegondolunk, hogy megint egyedül kell ünnepelni, elszorul a torkunk. Állítólag a karácsony a szeretet ünnepe, de ha szingli vagyok, kinek tudnám odaadni a szeretetemet? Az ember mégis csak társas lény. Miért kell nekem egyedül lenni?
Elönt minket az elhagyatottság, a reménytelenség, az önsajnálat.

Nem kapunk visszajelzéseket női/férfi értékeinkről. Így a dicséret hiánya megjelenik az érzéseinkben, ezáltal kibillenünk az egyensúlyunkból. Ha sokat vagyunk egyedül, kezdik átitatni a negatív érzések az estéinket. Megjelenik az aggodalom: „Kinek kellek én? Szerethető vagyok egyáltalán? Fogok találni méltó társat?” Talán…

Az embernek ebben a hangulatban már ünnepelni sincs kedve. Nem is vesz karácsonyfát, hiszen nincs kivel együtt tölteni a szeretet ünnepét. Nem teríti meg ünnepien az asztalt. Nem gyújt gyertyát. Egyedül minek?
Mindenki otthon ünnepel, elcsendesednek az utcák is, te pedig egyedül vagy a szobában. Egyedül vagy az életedben. Még mindig. De jön a változás. Talán…

Kinézel az ablakon, mert egy kacagás megtöri a csendet a hóesésben. Látod, hogy gyerekek dobálják hógolyóval az apukát. Persze a kocsidról szedik le a havat. Nem szólsz nekik, hisz olyan jó látni, hogy boldogok. Ők legalább azok. Sóvárogva visszafordulsz az ablakból és nézed tovább a tévét. Majd te is leszel boldog egyszer. Talán…

Az unalmas percek miatt hajlamos vagy visszapörgetni az idő kerekét. Elkezdesz visszanyúlni a régi kapcsolatodhoz: „Milyen jó volt, amikor együtt töltöttük a karácsonyt!” „Vajon mi lehet vele? Már biztosan boldog az új párjával…” „Vajon mi miért nem tudtunk boldogok lenni? Ez is az én hibám?”
Ezekkel a gondolatokkal még mélyebbre süllyeszted magad a gödörben. Nyomorultul érzed magad, kétségbe esel, tehetetlen vagy. Eszedbe jut a legjobb barátod: „Felhívom, ő megért!” Majdnem feladod, mire felveszi. Leráz. A gyerekekkel épp fát díszítenek. Érthető. Karácsonykor mindenki készülődik. Sok a családi program. Egyszer neked is lesz. Talán…

A kötelező rokonlátogatás jó dolog, hiszen legalább emberek között vagyunk. Szinte vidáman indulunk el otthonról. Megérkezés után látod, mindenki a párjával érkezett. Csak Te vagy egyedül. Összesúgnak a hátad mögött, szánakozó pillantások rebbennek rólad tova mikor elcsíped valakinek a tekintetét.
Kétségbeesem, inkább távozol. Minél előbb haza szeretnél jutni, a saját kis szobádba, ami csak a Tiéd. Az agyad visszapörgeti az elmúlt órákat. És jönnek a kérdések:
– Én ezt miért nem érdemlem meg?
– Én miért nem tudom magamnak ezt megteremteni?
– Mit vétettem?
– Nekem miért nem sikerül?
Majd jövőre. Talán…

Karácsonykor van lehetőség a kikapcsolódásra. Szórakozóhelyekre összetrombitáljuk a szingli barátokat és elmenekülünk a félelmeink elől. Legalábbis azt hisszük, mert a buliban ugyanolyan sérült emberek vannak, mint mi. Mindenki azt mutatja, ő milyen boldog. De mintha tavaly többen lettünk volna… És a létszám minden évben csökken, hiszen egyre többen találnak párt maguknak.
De nem gondolkodni jöttünk, hanem jól érezni magunkat! Néhány ital, és máris elfelejtjük bánatunkat. Túlzó lelkesedéssel, “csak azért is jól érzem magam”- hangulattal vetjük bele magunkat a buliba. Addig sem kell a magányra gondolni. Talán …

Ismerősek ezek a helyzetek?
Szeretnéd jövőre is átélni?
Ha a következő karácsonyt már nem egyedül akarod tölteni, akkor itt az idő változtatnod!
Add fel az önsajnálatot, és ezzel esélyt adsz magadnak arra, hogy a következő év végén már ne egyedül ünnepelj!
A Tudatos Párkapcsolati Rendszer segítségével Te is megtalálhatod életed párját! Rendeld meg most!

Párkapcsolatban élek:

– Szívesen megtennék mindent, hogy kapcsolatom újra a régi lehessen!

Olvass részletesen arról, hogyan érheted el ezt a Tudatos Párkapcsolati programmal!

Szingliként élek:

– Szívesen változtatnék annak érdekében, hogy méltó társat találjak!

Olvass részletesen arról, hogyan érheted el ezt a Tudatos Párkapcsolati programmal!