7+1 pasiherélő hiba, vagyis ezeket NE csináld, ha szeretsz egy férfit

10 Már 7+1 pasiherélő hiba, vagyis ezeket NE csináld, ha szeretsz egy férfit

Hoztam néhány olyan tipikus hibát, amit nőként gyakran elkövetünk a férjeinkkel szemben, ha nincs elegendő tudásunk a másik nem működési mechanizmusát illetően.

Elöljáróban leszögezem:

Fontos, hogy tudd, hogy azzal, hogy NŐnek születtél, megnyerted azt a kiváltságot, hogy te vagy egy személyben a család, és ezen belül a párkapcsolat motorja, origója, generálója, kiinduló pontja. 

Kezedben van az az erő, képesség, vagy hívjuk bárminek, hogy ha te magad jól vagy, akkor a családban mindenki jól lesz. Ez a változásra is igaz. Ha bármilyen változást szeretnél elérni a kapcsolatodban, akkor ebből kiindulva nem tehetsz mást, mint hogy te kezdeményezel. Várhatod örökké, hogy a dolgok jobbra forduljanak, de jobb, ha MOST elkezded, elindítod a változást, és a többi szereplő szépen követni fog, veled tart majd. Hogy hogyan érdemes ezt csinálni? Íme néhány tipp:

 

• NE várd el tőle, hogy kitalálja, mit szeretnél, a férfiak nem gondolatolvasók! 

Sok nő esik abba a hibába, hogy nem árulja el, nem mondja ki, hogy mit gondol, vagy minek örülne, vagy éppen mi baja van adott helyzetben a férfival, csak duzzog. Azt mondják: „Ha igazán szeretne, tudnia kéne!” Aha, lehet ezt így is, csak az a kérdés, hogy mi a célod. Ha gördülékenyen működő, szeretetteljes kapcsolatra vágysz, akkor érdemesebb ezeket a dolgokat is lekommunikálni. A férfiak nem úgy gondolkodnak, mint mi, ezért a saját életedet könnyíted meg, ha egyszerűen szólsz, kérsz, beszélsz, megfogalmazol. Érdemes tudni, hogy a férfiak többsége nagyon szereti a nők kéréseit teljesíteni. Próbáld ki! Ha kérsz tőle valamit, ő úgy fogja érezni, hogy fontos neked, és helye van az életedben, a tenyerén hordhat. Tehát, kezdd azzal a mondandódat, hogy „Drágám, tudnál abban segíteni, hogy…” vagy „Drágám, megtennéd nekem, hogy…”

 

• NE dirigálj, ne mondd meg neki, hogy mit csináljon!

Egy igazi férfi nem hagyja, hogy egy nő megmondja neki, hogy mit csináljon. Ha hagyná, nagy valószínűséggel egy idő után mi nők sem tartanánk eléggé férfinak emiatt. Hiszen ki a fene vágyik egy „papucsra” valójában?! Akkor meg miért törekszünk folyton arra, hogy az legyen, amit mi akarunk, és úgy, ahogy mi akarjuk? Mi lenne, ha hagynánk, hogy a férfi vezessen, és mi nőként követnénk őt, mint ahogy azt a táncparketten tesszük? Próbáld ki! Ha elengeded az irányítást, és hagyod, hogy cselekedjen, még ha benne is van a pakliban, hogy hibázik, azzal nagy lépést teszel afelé, hogy azt fogja érezni, ő lehet a legény a gáton. Ettől pedig te is fel fogsz tudni nézni rá. Ehhez viszont éreznie kell a bizalmadat, hogy a háttérből támogatod őt, nem pedig kapitányként dirigálsz neki fentről. Minél többet hagyod, hogy ő vezessen, hidd el, egyre többször fogja kikérni a véleményedet, az iránymutatásodat. Neked csak az a dolgod, hogy elmondod, hogyan látod a helyzetet, és meghagyd neki a döntés szabadságát. 

 

• NE utasítgasd, hanem KÉRJ!

Annak, hogy hogyan érjük el a célunkat a másiknál, több módja van, én az erőszakmentes kommunikációban hiszek. Az utasítgatás, a másik személyének a minősítése és a folyamatos számonkérés, mind-mind a szóbeli bántalmazás kategóriájába esik, és nem a szeretetteljes, egyenrangú kapcsolatot szolgálja. Ha szeretnél valamit, MINDIG kérésként fogalmazd meg. Ha tiszteletet adsz, tiszteletet is fogsz kapni cserébe. Várd meg, amikor minden rendben van köztetek, és akkor kérj tőle. Kezdd a jól bevált „Tudnál abban segíteni, hogy…” megfogalmazással, ez legyen a jolly jokered! Vagy indíts úgy: „Drágám, szeretném kikérni valamiről a véleményedet. Te mit gondolsz arról, mit szólnál ahhoz, hogy…” Ha egy férfi azt érzi, hogy fontos a véleménye, szárnyakat kap, próbáld csak ki!

 

• NE legyen túl sok elvárásod felé!

Számos férfi kliensünk számol be arról, hogy a legnagyobb probléma a kapcsolatában az, hogy úgy érzi, ahogy hazaér, folyton cseszegetve van. „Ez nem jó, az nem jó, ez nincs, az nincs, ez kéne, az kéne, és különben is már megint miért ilyen későn ért haza.” ☺ Felemelő érzés lehet erre hazaérni, nemde? Képzeljük magunkat a másik helyébe.

Ahogy az utasítások, úgy az elvárások is hatalmas ellenállást váltanak ki a férfiakból. Miért is? Mert azokkal megfosztod őt a szabad választás jogától, és ezt egy igazi férfi nem tűri, nem hagyja. Számos olyan nőt látok, akik a saját elvárásaik csapdájába esnek, és nem értik, miért érzik magukat olyan csalódottnak. Az a helyzet, hogy valójában nem is a férfiban csalódnak, hanem abban a saját maguk által megalkotott lényben, aki nem is létezik, csak a saját elvárásaik halmazával alkották meg fejben. Elvárások helyett válaszd a tiszta, őszinte kommunikációt. Mondd el neki például, hogy mostanában úgy érzed, kevés időtök jutott egymásra, hogyan lenne lehetséges, hogy ezt pótolni tudjátok? Vagy mondd el, hogy annyira jól esne, ha néha kivinné a szemetet, mert mostanában úgy érzed, egy kicsit több dolog hárul rád, és légy nagyon hálás, ha megteszi, adj neki visszajelzést, köszönd meg. Próbáld ki, és nézd meg, milyen hatással lesz ez az új hozzáállás az otthoni hangulatra. Elvárások helyett elismerésekkel fordulj felé. Ha folyton megerősíted abban, amit jól csinált (legyen az eleinte bármilyen apró is), akkor egyre nagyobb dolgokban fogsz tudni számítani rá. 

 

• Ne vedd ki a kezéből a kalapácsot, engedd, hogy férfi lehessen

Nagyon sok nő úgy érzi, neki férfiként is meg kell állnia a helyét a mindennapokban, és átmegy amazon üzemmódba. Ez mindaddig örvendetes, amíg tényleg nincs mellette egy férfi, és kénytelen megcsinálni olyan dolgokat, amelyek normál esetben egy pasi feladatai lennének. Amikor azonban egy hímnemű egyeddel élünk együtt, NE tegyük ezt. Engedjük át neki ezeket a projekteket, kérjük meg őket, engedjük meg nekik, hogy férfinek érezhessék magukat mellettünk, és megszerelhessék, amit kell. Ha mi valóban nőként funkcionálunk, akkor tud ő valóban férfiúként helytállni mellettünk. (És persze ez fordítva is igaz, de ez most egy nőknek szóló cikk.)

 

• Ne „spiridumálj” neki folyton!

Elárulok egy titkot: a pasik igen nagy százalékát a hideg rázza, a többi pedig hanyatt-homlok menekül, ha elkezdesz neki regélni a lélektárs, ikerláng, szellemi szint, energetika, rezgés, aura, csakra és ezekhez hasonló kifejezésekről. ☺ Hacsak nem spiriguru, vagy jógi a férjed, inkább NE vele oszd meg az efféle tudásodat. A férfiak nagy része racionális gondolkodású, fizikális felfogású lény. Úgy érdemes hozzá közelíteni, kapcsolódni, úgy érdemes neki fogalmazni, ahogyan Ő gondolkodik, működik. Ne érts félre, egyik sem jobb vagy rosszabb a másiknál, hanem egyszerűen csak annyi, hogy mindenkinek más a látásmódja, világnézete, és az ehhez kapcsolódó szókészlete. Sokkal könnyebb dolgod van, ha ehhez alkalmazkodsz, és akkor simán szót értetek. Ha folyton erőlteted a te nézőpontjaidat, és ő erre azonnal felhúzza a falait, akkor lehet, hogy soha többé nem jutsz be mögéjük, és úgy eltávolodtok, mint Makó Jeruzsálemtől. ☺ 

 

• NE utasítsd vissza túl sokszor a szexet!

Ezt magamnak is el kell mondanom, igen, de már fejlődöm, igyekszem figyelni erre. ☺ Mi nők (legalábbis ismerek olyat, akinek a szomszédja ismer olyat, aki…) hajlamosak vagyunk a szexet a prioritási listán valahol a gyerek körüli teendők, a munka, a háztartás, és egyéb teendők MÖGÉ sorolni. HIBA! Tudnunk kell, hogy a férfiak többségének a szex az ELSŐ helyen szerepel, és erősen a túlélésüket szolgálja. Nem, nem azért, mert ilyen mocskos kis kurafi az összes! Egész egyszerűen a férfiak többségének ez az elsődleges szeretetnyelve. Az érintésből, és a szexuális egyesülésből érzik azt, hogy fontosak, és szeretjük őket, tartoznak valahová. Ha nincs szex, nincs kiskifli, nincs punci, azt kőkemény büntetésnek, szeretetmegvonásnak élik meg. Punktum. Ha ezt észben tartod, és a lista elejére helyezed az intimitást, figyeld csak meg, mennyit dob majd a kapcsolatotokon. 😉

+1 Ne akard megmenteni! 

Minden kapcsolatban jöhetnek nehezebb időszakok, krízisek. A férfiak életében is jöhet néha olyan szitu, amikor nem érzik magukat a helyzet magaslatán. Egy dolgot jó, ha nagyon az eszedbe vésel: 

„Minden kapcsolatra igaz, de a párkapcsolatra különösen: A sajnálat, a megmentés egy felsőbbrendű nézőpont, ami felborítja a kapcsolat egyensúlyát.” (Hörömpő Andrea) 

Mi mást tehetsz, ha úgy érzed, mégis segítségre szorul? Azt, hogy mellette vagy, és vele EGYÜTT cselekszel, nem pedig helyette. Mellé állsz, és érezteted vele, hogy ha segítség kell, ott vagy, számíthat rád. Ha megkérdezed, Ő mit szeretne, van-e valami, amivel hozzájárulhatsz a helyzet megoldásához, vagy szeretné egyedül csinálni? Ha egy férfi HELYETT cselekszel, elveszed az erejét. Azt az ősi férfiúi erőt, amitől ő AZ, AKI! Csak legyél ott, elérhető közelségben, és egyenrangú partnernek fogja érezni magát még a nehezebb helyzetekben is.

Tudom, lehet, hogy most azt érzed, hogy „marha jó, már megint rajtam múlik minden, már megint én csináljak valamit máshogy, taktikázgassak itt, hogy jó legyen ez az egész, vagy végre változzon valami.” Tudom, én is éreztem ezt. Aztán belegondoltam, hogy mi a választásom. Mártírkodom, sajnáltatom magam, és úgy csinálok, mintha a körülmények áldozata lennék, vagy a kezembe veszem az irányítást, és igenis felébresztem/előveszem/megélem/kiaknázom azt a női erőmet, amiről korábban nem is tudtam, hogy van nekem. Lehet ezt tehernek felfogni, meg lehet erőnek, képességnek. Neked melyik működik jobban?