4.10 levél: Egy igazi igaz történet

HA ESZÜNK KIFÁRADT AZ IGAZSÁG KUTATÁSÁBAN, JÓL ESIK MEGPIHENNÜNK A HIT KARJAIBAN.

Engedd meg, hogy a saját történetemmel megmutassam, nekem mennyit segített az akkor még félig sem készen lévő Tudatos Párkapcsolati Rendszer!

Az elért boldog és imádnivaló párkapcsolatom ösztönzött arra, hogy részletesen kidolgozzam a rendszert, hiszen a működésének a bizonyítékait nap mint nap látom!

Emlékszem a lakásomban ültem a számítógépen valamilyen zene szólt és én a múltamon rágódtam. A hátam mögött volt egy 8 éves, egy  kétszer 3 hónapos és egy 2, 5 éves kapcsolat. Köztük hosszabb-rövidebb szingli időszakok “színesítették” az életem. Visszanézve egyik időszak sem volt túl fényes az életemben.

Az előző este pár baráttal egy születésnapot ünnepeltünk a lakásomban. A hűtőben találtam egy üveg pezsgőt, aminek az alján még volt pár ujjnyi ital. Kitöltöttem egy tiszta pohárba és tettem magamnak egy fogadalmat.

Elhatároztam, hogy vagy élek egy számomra 100 százalékosan boldog kapcsolatban, vagy egyedül maradok ebben az életben. Nagy volt bennem az elkeseredettség. Körülöttem csak olyan párkapcsolatok voltak, ahol nagyobbnál nagyobb problémák voltak.

Hiába voltam jó kineziológus, hiába tudtam, mit kell tenni egy párkapcsolatban, nem tudtam megvalósítani a mindennapjaimban.

Így minden tudásomat bevetve, elkezdtem dolgozni azon, hogy egy kiegyensúlyozott harmonikus kapcsolatom legyen.
Ezután fogtam egy másik papírt és leírtam, hogy számomra milyen az ideális Nő. Mikor végeztem és elolvastam és megvallom elkeseredtem.

Elképzelhetetlennek tűnt, hogy él ilyen Nő a világon. Mégis fogtam a cetli és a tárcámba tettem. Minden nap elolvastam. Pár hét után már kívülről fújtam az egészet. És tudod, mi történt? Semmi!
Egy fikarcnyival sem kerültem közelebb hozzá. Nem ejtette el a zsebkendőjét az utcán. Nem toltuk egymásnak a bevásárlókocsit a közértben. És egyetlen egyszer sem ültem tök véletlenül mellé a moziban.

Tudod mit csináltam ekkor? Ugyanazt amit a megelőző hónapokban. Minden nap elmondtam magamnak az Álom Nő ismérveit. Amikor csak tehettem átéltem a vele való találkozás mámorító érzését.
Minden nap.
Heteken át.
Fáradhatatlanul, hittel a szívemben.

Kemény hét hónapon át ezt a papírfecnit forgattam magamban. Éjjel-nappal erre gondoltam, álmodoztam róla, hogy én egy ilyen kapcsolatot szeretnék, mint amit leírtam.

Elmentem pár randira, jöttek új ismeretségek. Azonban egyetlen hölgynél sem stimmelt minden a listámról. Volt ahol alig pár pont, volt ahol a fele és volt ahol a 80 százalék stimmelt! Itt megvallom majdnem megalkuvó lettem. Hiszen olyan sok hónap eltelt már. Vajon biztos létezik az Álom Nő? Nem érhetném be ővele? Hiszen majdnem stimmel. Aztán eszembe jutott a pezsgős fogadalmam. 100 százalék a cél!

Így továbbra is ismételtem a listámat, erősítettem a lelkem és nyitott szívvel és szemmel éltem a mindennapjaimat.

Teltek a hónapok. Kezdtem fáradni és eljött a pillanat amitől féltem. Feladtam az egészet. Elfogadtam, hogy nem létezik az Álom Nő. Beletörődtem, hogy nem találok megfelelő párt magamnak.

Mit tesz ilyenkor egy férfi? Összetelefonáltam a haverokat és elmentünk bút felejteni. A második kört rendeltem a pultnál, mikor egy vadidegen srác mellém tolt egy hölgyet és így szólt:
– Nektek beszélgetnetek kell!
Azt hiszem nem életem legokosabb ábrázatával néztem a srác távozó hátát. De legyünk udvariasak, beszéljünk pár szót és uccu vissza  cimborákhoz!
– Szia! Meglehetősen furcsa párod van!
– Ő már nem a párom, csak barátok vagyunk – felelte mosolyogva.
– És a párod mit szól, hogy vadidegen pasikkal dumálsz itt a pultnál?
– Nincs párom, úgy is mondhatom, páratlan vagyok! – és csilingelőn felkacagott.

Néztem a nevetését, a ringó haját, a szemeiben megcsillanó lámpafényt. Mintha egy mágnes lett volna én pedig a vasreszelék. Nem tudtam ellépni mellőle. Kissé sután megkérdeztem, hogy meghívhatom e egy italra. Alig hittem el, hogy igent mondott. A barátoknak intettem, hogy programváltozás van, amit ők orkánszerű hurrával nyugtáztak. Mi pedig átbeszélgettük az éjszakát. Olyan természetességgel mintha hosszú évek óta ismernénk egymást. Hazakísértem és a kapuban egy csókkal búcsúztunk. Csodálatos csók volt! Hazafelé sétálva nem akartam elhinni ami történt.

Másnap csak SMS-t váltottunk, mert nem ért rá.

Harmadik nap vacsorázni mentünk. Én már két napja rágódtam, hogy vajon igaz lehet? Amennyire ennyi idő alatt megismertem a listám szerint tökéletes. Elhiggyem, hogy megtaláltam az Álom Nőt vagy ne reménykedjek?
A korábbi csalódások miatt úgy gondoltam, jobb mielőbb kiteríteni a kártyákat. Egy életem egy halálom!  A desszertnél elmondtam, hogy konkrét elképzeléseim vannak, hogy milyen életet szeretnék élni, milyen kapcsolatra vágyom és arról is, hogy milyen személlyel.

Vettem egy nagy levegőt és elővettem a szakadozott listámat és letettem kettőnk közé az asztalra.

Ami ez után történt nem lehet, nem fogod elhinni.

Lehet én sem hinném el, ha Te mesélnéd.

Ha moziban látnánk, talán mindketten legyintenénk, hogy ilyet is csak egy buta filmben történhet.

A hölgy elmosolyodott, és a táskájából kivett egy papírlapot, kisimította és letette az én listám mellé.

Kitalálod mi volt az?

Igen, az ő listája.

Még most is beleborzongok, ahogy felidézem.

Egyszerre nyúltunk a papírok felé. Hitetlenkedve néztük, miket írt a másik.

Mikor végeztünk az olvasással, döbbentem néztünk egymásra.

Egyezett. Minden!

Természetesen másképpen volt megfogalmazva. Az ő listája csajosabb volt, de a lényeg kivétel nélkül egyezett!

Ekkor már tudtam, hogy ő az.

Ő az Álom Nő.

Él.

És én megtaláltam!

Ma már ez a hölgy a feleségem, csodálatos két kislánnyal élünk együtt.
És én ma is igazi szerelemmel szeretem őt. Mi mást is tehetnék? Hiszen ez is ott volt mindkettőnk listáján!

Azóta hosszú idő eltelt. A Kapcsolati Térképen sokat igazítottam. Nem csak klienseim, hanem a házasságom tapasztalatai alapján is. Nekem működött, működik. Remélem Neked is fog!

A következő levelet, holnap küldöm.