3.2 levél: Édesanya

AZ ANYAI SZERETET… HATALMAS ERŐT KÉPVISEL. TÖBB, MINT EGYSZERŰ EMBERI SZERETET. A LÉLEK MÉLYÉRŐL FAKAD.

A tegnapi levélben arról beszéltem Neked, hogy a szüleid párkapcsolati mintája nyomokat hagyott benned. Vigyázz! Nem arra gondolok, hogy ők a hibásak az esetlegesen döcögő kapcsolataidért és most kényelmesen hátradőlhetsz! Tudásukhoz és lehetőségeikhez képest a legtöbbet adták meg Neked. Biztos vagyok benne, hogy szüleid mindent elkövettek érted, nem szabad őket hibáztatnod!
Azt javaslom, hogy dolgozd fel a kapcsolatod Velük! Lássuk, miként!

Kezdjünk az Édesanyával!

Az anya az érzelmi gondoskodásért felelős. Őt azért kell magadban rendezni, mert ezáltal a benned lévő női energiáikkal is harmóniába kerülsz.
Mik is azok a Női energiák?  A leggyakoribb Női energiák a kedvesség, az odaadás, a gondoskodás.
Elképzelhető, hogy valamelyiket Édesanyád nem tudta a megfelelő módon számodra megmutatni és ez kihatással lehet párkapcsolatodra is. Épp ezért az anyai viselkedési mintát fogod a felszínre hozni, hogy a gyermek-anya kapcsolat ne jelenjen meg a párkapcsolatodban.

Most lehet, hogy furcsát mondok, kérlek, ne lepődj meg! Ha a szüleiddel „túl jó” volt a kapcsolatod, akkor ez is okozhat problémát. Ugyanis ez esetben az érzelmi gondoskodást még most is édesanyád ad(hat)ja meg.
Mi ezzel a probléma?
Ha “túlzott” támogatást kaptál a szüleidtől, akkor elképzelhető, hogy érzelmileg nem vagy teljesen önálló. Így a kapcsolatodban a párodra támaszkodsz, mintegy szülőként tekintesz rá, azaz tudat alatt nekik szeretnél megfelelni. Még azon az áron is, hogy feladod önmagad! A csapda, hogy ezzel nem biztos, hogy tisztában vagy 🙁

Saját példa az életemből:

Édesanyukámat nem engedtem el érzelmileg.
Anyukám nagyon szeretet, mindent megtett értem, mosott, főzött, takarított rám és szinte mindent elvégzett helyettem. Így ez a példa élt előttem: A nőnek el kell végeznie mindent körülöttem!
Rövidebb kapcsolatnál ez nem volt szembetűnő. A kapcsolat eleji ismerkedés fázisa ezt nem engedte a felszínre bukkanni. De egy hosszabb kapcsolatkor, mikor már hónapok óta együtt éltünk a felszínre bukkant az én párkapcsolati elképzelésem. Így édesanyám példáját vártam el a barátnőmtől is, mivel ezt a példát láttam szüleimtől. Ennek az lett a következménye, hogy tudat alatt anyu lett a barátnőmből. Most  már tudom ezért borult fel kapcsolatunkban a szexualitás, mert átalakultak a szerepek. Anya-fiú szerep alakult ki, a női férfi helyett.
Mivel apukám elvégeztetett minden feladatot anyukámmal neki nem igazán volt felelősség tudata. Emiatt azt láttam – tudat alatt -, hogy nem kell felelősséget vállalnom semmiért, csak dolgoznom kell, mert a férfi csak dolgozzon, hozza haza a pénzt. Neki ez a feladata. Így nem tudtam olyan érzelmeket közvetíteni a párom felé, amikre neki szüksége lett volna. Ezért nem tudott működni a kapcsolat hosszú távon. Nem történhetett más, mint elhidegültünk egymástól és szakítás lett a vége.

Te más vagy mint a szüleid

Látod, már mire gondolok? A szüleim nem tettek semmi rosszat. Egész egyszerűen nekik így működött a kapcsolatuk.
Azonban én más vagyok.
Nekem nem működnek a náluk bevált megoldások.
El kellett engednem a szüleim példáját és Neked is ezt kell tenned!

Nagyon fontos! Nem a szüleidet engeded el, hanem a Benned kialakult reakciókat! Továbbra is ugyanúgy szeretni, tisztelni fogod őket!
Szüleink viselkedése, olyan mélyen van belénk ivódva, hogy képesek vagyunk úgy elrejteni magunk elől, hogy semmilyen szinten nem látjuk ezeket magunkban. Annyira természetesek ezek a megnyilvánulások, hogy 100 százalékban a sajátunknak érezzük őket.

Mi tehát a következő feladatod? A már ismert Tudatos Párkapcsolati Rendszer remissios módszert végigcsinálni Édesanyáddal.

Mit is kell tenned pontosan?

1, Írj egy új, őszinte “Kapcsolati Naplót” édesanyáddal a már ismert leírás szerint.
2, Olvasd el többször hangosan.
3, Hallgasd meg öt egymás utáni napon a vizualizációs gyakorlatot.

Napló

Íme egy példa a Kapcsolati Naplóra a kérdések segítségével. Neked nem kell ehhez ragaszkodnod, a saját emlékeidet, kérdéseidet fogalmazd meg!

– Mire emlékszel anyukáddal kapcsolatban?
– Anyu nagyon szeretett engem gyermekkoromban, és a mai napig is. Mindent megtett értem. Én is szeretem őt.

– Mit tudsz a születésedről?
– Anyu mindig azt mesélte mikor várandós volt velem, akkor vizsgázott vezetésből, és azért engedték át mert én ott voltam a hasában. Anyu mindig Krisztinek szólított. Egyszer megkérdeztem miért hív így. Akkor elmondta őszintén, hogy lánynak vártak és Krisztinek hívtak de mivel fiú lettem ezért nem akartak más név után nézni így lettem Krisztián.

– Mire emlékszel óvodás korodból?
– Anyu korán ment dolgozni engem korán vitt az oviba. Néztem ki utána az ablakon. Mindig nagyon sírtam, hogy ott hagyott. Láttam, ahogy távolodik tőlem. Rossz érzést okoz most is ahogy írom. Nem voltak barátaim csak a bátyám így mindig az ő haverjaival játszottam. Egyedül éreztem magam mikor a testvérem már iskolás lett. Viszont volt egy srác, aki látta milyen egyedül vagyok és mindig vigyázott rám.
Egy lány nagyon tetszett de nem mertem odamenni hozzá. Szerintem szerelmes is voltam bele. Nagycsoportos voltam mikor visszaszóltam az óvó néninek, aki leszidott, sőt rákoppintott a fejemre, persze anyunak nem mertem elmondani. Apunak főleg nem.

– Volt olyan, hogy leszidást kaptál tőle?
– Arra emlékszem mikor olvasni tanultam nem igazán akartam gyakorolni. Egy szép drága mesekönyvet olvastatott velem, amit én nem akartam. Ő nagyon ideges lett és odavágta a földhöz azt a gyönyörű könyvet. Arra emlékszem, hogy ez a konyhában történt. Utána mindig mikor kezembe vettem a könyvet anyu idegessége jutott eszembe. Ezen kívül egyszer sem emlékszem, hogy leszidott volna.

– Volt olyan, hogy kikaptál, elvert anyukád?
– Nem emlékszem, hogy bántott volna. Egy kósza gondolat felmerült bennem, azt hiszem, mikor bántani akart volna, akkor elfutottam előle a nappaliban a dohányzó asztal körül és nevetésbe ment át, mert nem ért utol. Ekkor olyan 12 éves lehettem.

– Milyen iskolai emlékeid vannak?
– Anya mindig segített tanulni, sose ültem oda egyedül. Nem voltam valami jó tanuló. Mindig fejmosást kaptam. Tesómhoz képest nem tanultam jól. Néha türelmetlen volt már velem Anyu.

– Milyen közös családi programokra emlékszel?
– Mikor lett autónk minden évben elmentünk nyaralni. Aztán apu meg anyu mindig összevesztek ezért egy idő után nem jött velünk apu. Mindig azt mondta, hogy ő itthon marad és inkább dolgozik.
Volt olyan, hogy anyu kapott egy nyaralást a munkahelyétől Horvátországba. Anyu, a tesóm az ő barátnője és én mentünk el. Akkor láttam először a tengert, most vissza gondolva anyu nagyon bátor volt. Jól éreztük magunkat.

– Veszekedések voltak szüleid között mire emlékszel?
– Anya meg apa sokszor veszekedtek. Ilyenkor nem jól éreztem magam. Visszagondolva mindig fájt a hasam, mikor ezek történtek.

– Anyának mindent elmondhattam, mindenben segített, amit csak tudott azt megtette értem.

Elengedés

A gyakorlat célja, hogy lerendezd magadban Édesanyáddal való kapcsolatodat. Így nem az ő „mintái” lesznek benned az alap gondolatok. A berögzült szerepeket “hatástalanítod” és az énképed kialakulása érdekében. Azt kell kialakítani, magadban, hogy érzelmileg tudd, mikor kell gondoskodni önmagadról, és mikor várják el tőled a gondoskodást!

Kezd el írni a Kapcsolati Naplót! Ha elakadnál, holnap küldök pár segítő kérdést.

Jó munkát kívánok!